Napkorong

Gy.

Augusztus vége-szeptember eleje nem volt hozzánk kegyes, ami az időjárást illeti. Szinte folyamatos esőzések voltak. Köztük olyan hevesek, hogy némelyik a sokéves átlagot döntögették. Nem egyszer a trópusi viharokhoz voltak hasonlóak, itt, ezen a mérsékelt övön.
A falu lakói, akikkel időnként elbeszélgetek, már azt rebesgették, hogy idén még a „vénasszonyok nyara” is elmarad. Azért a korombéli asszonyságok ez ellen határozottan tiltakoztak/tunk.
Egész az utóbbi napokig így volt ez. A kert, a vetemény sok esetben sikertelenül küzdött a túlzott nedvességgel. Néhány évvel, évtizeddel ezelőtt ezen a tájon inkább a szárazsággal kellet elbírni. Uborka, bab még csak-csak termett, de a paradicsom feladta a harcot.
Úgy két-három napja mégis beköszöntött a szebbik (bár idegenből érkezett) elnevezésű „Indián nyár”.
Ma már délre, délutánra az amúgy igen hideg éjszaka után kellemes, nyári meleg lett. Ennek köszönhetően itt a Duna parti üdülő övezet –ahol mi élünk- nyaralóiban megindult az élet. Szorgos nyugdíjasok a derékfájás, izület, vérnyomás és ki tudja még milyen fajta gyötrelmeiket félretéve „nekiesnek” a kerteknek. Itt a házak, faházak szinte mind már 30 éve épültek, ezért ez a korosztály. Időnként ugyan fiatalok is megfordulnak, de inkább csak hátvégeken és akkor is bulizni.
Innen fűnyíró, onnan fűrész, vagy egyéb házkörüli gépek zaja hallatszik.
Drága szomszéd nénink , ezer baja ellenére, úgy nyolcvan felé haladva, az egész nyarat itt tölti ifjúságának boldog színhelyén.
A régi emlékekkel és a még megmaradt régi barátokkal tölti napjait, akikkel itt több házat is együtt, „kalákában” építettek. Mindenki ott és azzal segített, ahogy tudott. Együtt építkeztek és együtt élvezték az eredményt. Szép idők voltak.
Most ő is elindul horgászni, sajnos már egyedül, a Duna parti stégre. Felszerelését egy nyikorgó kerekes szatyorban húzza maga után, másik kezében pedig a felkészített horgászbottal, bandukol. –Jó kapást kívánok!-
Végre virágoskertemben sikerült egy kis rendet tenni. A rózsa, levendula töretlenül virágzik, de a többit inkább a gaz lepte be, az bezzeg bírja, akármilyen mostoha is az időjárás.
Megpihentem, a mostanság szokatlan munka elfárasztott.
A nyáron még oly kellemetlen, égető napsugár már megváltozott, most olyan jól esik. Átmelegít, és úgy érzem ez a jó meleg kitart tavaszig (különösen, ha a nagy rakás tűzifára nézek, a ház mögötti tárolóban, amit már beszereztünk a télre)