|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
_mse: Egy kis boldogság mindenkinek jár
 MM
Bea gyorsan átfutott a hajvasalóval vállig érő barna tincsein. Bár fodrász volt, sajnálta az időt a saját frizurája beszárítgatására. A smink is egyszerű volt: fekete szemceruza, kevéske szempillaspirál. A tükörbe pillantva elégedetten szemlélte a -8 kg-ot, ami különösen derék tájon látszott az új farmerszoknyában. Persze maradt még súlyfölöslege bőven, de úgy érezte, most talán sikerül az, amiről évek óta hiába ábrándozott: karcsú lesz, szexi és a férfiak epekedni fognak utána. Valójában csak egy férfira gondolt, Danira, aki immár fél éve minden hónapban rendszeresen eljárt hozzá hajvágásra.
- Azok a szemek! Istenem, csak egyszer merülhetnék el bennük, úgy igazán!- gondolta, miközben behúzta maga mögött lakása ajtaját. A lifthez érve eszébe jutott, hogy az asztalra készített könyvről megfeledkezett, ezért gyorsan visszaszaladt érte. Tegnap talált rá egy antikváriumban és nagyon megörült neki. Kamaszkora kedves lányregénye volt, Charlotte Bronte Jane Eyre című műve. Mindig is szerette azokat a szerelmes történeteket, melyekben a hősnő nem volt szép, sőt még kissé különc is volt talán, mégis rátalált az igaz szerelem.
A buszon fellapozta a könyvet, közben mélyen beszívta a megsárgult lapok semmihez sem fogható illatát. Másodpercek múlva már ki is szakadt a jelenből, hogy lelkével belépjen egy teljesen más korba, világba. Annyira elmerült a történetben, hogy kishíján elfelejtett leszállni. A járdára lépve körbeölelte a langyos áprilisi szellő és meglepődve vette észre, hogy a hétvége alatt bevirágzott a tavasz a városba. A díszalmafák, amik a többi gyümölcsfákhoz képest később nyílnak, most fehér sziromruhában pompáztak az út mellett. A körforgalom eddig kopár virágföldjébe dolgos kezek színes árvácskákat ültettek és az erkélyek balkonládáiba is kikerültek a piros muskátlik.
-Szeretem a tavaszt- állapította meg magában, és belépett a fodrászüzlet csengőktől csilingelő ajtaján.
Pont 13 óra volt, műszakkezdés. Vidáman üdvözölte két kollégáját, akik épp vendéggel foglalatoskodtak. Őrá is várt már Erzsike néni, belemerülve a legfrissebb pletykalapok ígéretes cikkeibe.
-Csókolom Erzsike néni, régóta tetszik rám várni?
-Dehogy kedveském, most jöttem néhány perce- felelte mosolyogva az idős hölgy, akiről köztudott volt, hogy mindig egy órával korábban érkezik. Amíg sorra nem került, kiolvasta az újságkészletet, amit az üzletben talált, majd a szaftos eseményeket örömmel megvitatta hajvágás alatt.
Bea máskor nagyon élvezte a kis öregasszony kaján megjegyzéseit, de most nehezére esett, hogy jó partner legyen a beszélgetésben. Fél szemmel a bejáratot leste, hisz a következő vendége Dani volt. A frizura elkészültével Erzsike néni meg is jegyezte:
-Beja drágám, csak ebben a nagy fogyókúrában nehogy a mosolyod is elfogyjon!
Bea elnevette magát és közben visszadugta a kétszáz forint borravalót a néni zsebébe, csak úgy, mint máskor, hiszen a „kisnyugdíj”, az manapság valóban kis nyugdíj. Ekkor lépett be Dani az üzletbe.
Sportos zakóban, farmerben, nevető kék szemekkel. Őrülten vonzó volt, legalábbis Bea számára.
Dani mindig ugyanazt a frizurát kérte: felül kicsit rövidebbre, hátul géppel utána igazítva.
Keveset beszélt, de arra ügyelt, hogy egy-egy kedves bókot mondjon Beának. A székben ülve, a tükörben felvéve a szemkontaktust, most is megdicsérte, milyen csinos, s megkérdezte, hogy csak nem fogyókúrázik…
Bea hálás volt az észrevételért, s ujjaival picit hosszabban időzött a világosbarna vizes tincsekben. Elképzelte, ahogy a melléhez vonja a férfi fejét, aki felnéz rá, a szappanoperák tipikus tekintetével-vágy, szenvedély, könny- s ő lehajol hozzá, hogy ajkával megkeresse az ajkát, s akkor…az olló kicsúszott a kezéből és koppanva leesett a kőre. Elpirulva hajolt le érte, elrebegve egy elnézést, de Dani mintha észre sem vette volna. A tükörben ismételten felvette a szemkontaktust, de nem Beával, hanem egy platina szőke csinibabával, a szemközti fotelban. A lány kacéran beletúrt a hajába és bájosan mosolygott. Beának összeszorult a gyomra, szívére szorosan ráfonódott a keserűség.
Igyekezett minél hamarabb befejezni a vágást és szárítást. Amikor végzett, Dani a köszönöm mellé megeresztett egy sármos vigyort is. Odavetett alamizsna volt ez Bea számára, amiért nem akart lehajolni, mégis kedvesen köszönt el a férfitól, majd beszaladt az öltözőbe. Remegő kezekkel matatott a táskájában a vésztartalék után. Csoki, Tibi rumos-diós. Letörte az első sort, majd a következőt és a következőt. Érezte, ahogy az édes íz kisimítja a lelkét és végiggördül rajta a megelégedettség: hiszen egy kis boldogság mindenkinek jár…
|
|
|
- April 18 2011 10:00:17
Hát nem ugyanaz, de jobb híján megteszi a csoki is! Tetszett az írásod! Szeretettel Piroska  |
- April 18 2011 10:03:46
mse!
Jó kis történetet írtál, gratulálok!Kár, hogy olyan drága a csokoládé,
pedig igen jó idegnyugtató!Üdv: Pircsi |
- April 19 2011 07:13:58
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 25. Thursday,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
