|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
_
 M
Hétvégén szellőztettem az elrakott, meleg ágyneműinket.
Nálunk az ágyneműtartó egy része tárolóként is funkcionál.
No, ebben a részben, miközben kicsit elkezdtem pakolászni, megtaláltam egy kb. 20 éve ki sem nyitott, nagyobb dobozt.
Először meglepődtem, aztán igen-igen elkezdtem mosolyogni.
Ebben a csizmásdobozban tartom a szerelmes leveleim egy részét. (a páromét nem, mert annak külön doboza van….mert annyi!)
Felnyitottam a doboztetőt és megláttam a levélkötegeket.
Szépen sorba rakva, külön fiúra lebontva, szalaggal átkötve, besorszámozva, ott sorakoztak. Ott sorakoztak valahányan, a szerelmeim, tollal írt emlékei.
Mondanom sem kell, hogy kivittem a csizmásdobozt a teraszunkra és kibontottam az első masnit….
Egész hétvégén olvastam. Olvastam és mosolyogtam. Olvastam és sóhajtoztam. Olvastam és könny szökött a szemembe. Olvastam és hüledeztem. Olvastam és nem értettem sok dolgot. Milyen kis hülye voltam! Milyen kis ostoba! Milyen boldog és szomorú.!Milyen infantilis és milyen érett vagy épp éretlen! Mennyire szettek és hogy gyűlöltek! Voltak levelek, amik olvasása közben még most is rosszul éreztem magam, de azért eltalált az érzés inverze is, mert volt olyan levél is, amivel nem tudtam betelni…
Nagyon tanúságosak ezek a levelek. Nagyon sokszínűek, nagyon mások. Mindenki máshogy szeretett. Mindenki másért szeretett! Vannak szakítós, vannak lánggal égő leveleim. 5 fiú, 5 korszakom, 5 élethelyzet, 5 jellem, 5 féle megközelítés, 5 világ….
Az SMS, chat, e-mail, mobiltelefon, facebbok, IWIW stb. világában üdítő érzés kézzel írt leveleket olvasni, ami megmarad egy életen át. Vannak 25 évvel ezelőtt, nekem írt szerelmes leveleim.
Ki, hogy vall szerelmet, ki, mennyire adja át magának az érzést, ki az, akitől mosoly húzódik a szájra és ki az, aki csak közhelyeket ír.
Bár a szerelem az idők kezdete óta ugyanaz, csak más a tolmácsolás, s nekem megadatott, hogy szerelmeim megmaradtak örökre….ebben a csizmásdobozban.
Már nem csak hétvégén olvastam. Olvastam kis, lopott pillanatokban, olvastam vacsi után, vagy helyett, olvastam már mindenhol. A levelek már jól összekeveredtek, a levelek valahogy átvették az irányítást, a rabjukká váltam. Tudni akartam a miérteket, a hogyanokat, tudni akartam, amit senki más nem tudhatott…csak én, az az én, akinek a levelek szóltak.
De már nem az vagyok, egyetlen sejtem sem az már.
A 25 év alatt minden sejtem kicserélődött, minden molekulám annak a régi énnek az ük-ük-ükunokája, a hajam, azóta már métereket nőtt, még a lábam is két számmal nagyobb…de valahogy azért mégis én maradtam.
Bár a defektjeimet már kinőttem, bár sokkal okosabb vagyok, bár talán bölcsebb is, már le tudom vágni a körmöm a jobb kezemről is, és mégis hatottak rám ezek a levelek a zsigeremben éreztem önmagam.
A levelek szépek és csúnyák.
Találtam olyan levelet, amit jól láthatóan kb. ezerszer elolvastam, de most nem értem miért is?
Persze miután végeztem mindegyikkel, minden fiút meg akartam nézni. Ma. Kivé váltak az én szerelmeim, hol boldogok, kivel, kik lettek, már férfiként!
Szinte mindenkit megtaláltam. Persze azt nem tudom, hogy boldogok-e, hogy elégedettek-e, vagy teljesültek-e álmaik, hisz volt rá két évtizedük.
A mosolyukat látom a fiaikkal, lányaikkal, egy erdei kiránduláson, vagy a bogrács mellett, de mivel ők sem azok már, akik velem voltak, így maradt a fénykép csalóka illúziója!
Vajon ők emlékeznek még rám? Tudják, hogy mit írtak? Emlékeznek a boldogságunkra, a nagy vitákra, a hisztikre, az együtt videózásokra?
Szerintem páran biztosan. Szerintem páran soha nem felejtenek el, és egészen biztos vagyok, hogy akad közöttük olyan is, akinek fogalma sincs, hogy ki is vagyok.
És akkor elővettem egy másik dobozt, ami szintén tömve volt levelekkel. A párom írta nekem két éven keresztül. Kíváncsi voltam ezekre is. Erre is ráment egy következő hétvége, egy újabb délután, egy lemondott táncpróba.
Hogy máshogy olvastam-e őket, hogy másként álltam-e hozzá, hogy voltak-e itt is nyitott kérdések, voltak-e megmagyarázhatatlan gödrök és hegycsúcsok? Hát persze!
Amit nem értettem, azt most megkérdeztem, amitől nevetnem kellett azt felolvastam, ami akkor bántott, már tudom a miértjét…. Újra éltem a szerelmünk hajnalát.
Hírtelen döntöttem el! Készítek egy cikksorozatot szerelmeim leveleiből és játékra hívom az olvasót, hogy a sorozat végén döntse el, hogy melyik fiúval is élek már 20 éve.
El lehet-e dönteni csupán pár levélből, hogy ki az, aki úgy lebilincselt, hogy maradásra bírta a szívemet, immár 20 éven át?
Kedves olvasó! Ne várjon folyton szépeket, ne várjon mindig szóvirágokat, ne várjon mindig átszellemülést…hisz a szerelem oly sok színű és szeszélyes, hisz, akár a bántó szavak mögött vannak a legnagyobb érzelmek, és a szóvirágok csak közhelyek….
|
|
|
- September 12 2011 16:38:05
Tudod egy szuszra végig olvastam a novellád, Én már nem találom a leveleimet! Akihez írtam, aki nekem írta egy költözködésnél a szemétbe szórta..Sírtam a kuka felett de már mocskosan úgy gondoltam nem kellenek..Most már bánom, a lányomnak eltehettem volna..Aztán már nem is kaptam leveleket!Nagyon tetszett a stílusod,
Látszólag szikáran tárgyilagos, de ott van valamennyiünk kicsit elfeledett fiatalsága.Találtam egy retro számot..talán emlékezel rá..
[url]http://www.youtube.com/watch?v=QntEGpLhv6M[/url] |
- September 13 2011 07:14:05
Kedves madi69!
Tetszett írásod! Remélem folytatod, mert szeretném kitalálni, hogy melyik fiúval élsz immár húsz éve. Hogy tanulságos lesz, abban biztos vagyok, hiszen minden ember más, és gondolom mindegyiket más tulajdonságai miatt szeretted, vagy éppen nem szeretted.
Gratulálok!
Szeretettel: Évi. |
- September 14 2011 07:28:09
Köszönöm
És hogy lesz-e folytatás? Hát persze....hisz volt folytatás .... |
- September 15 2011 12:24:21
Kedves Madi!
Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy csak egy fiúval való levelezésem van meg, aki egyben a férjem is. Vele is azért leveleztem, mert kissé távolabb élt tőlünk és nem mindig tudtunk találkozni egymással. Ebből is látszik, hogy a többi fiú ismeretsége feledhető volt a velük való kapcsolat nem volt elég szoros. És ezt nem is bántam meg.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 18. Thursday,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
