|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
_ MM
Egy eset a beteg-orvos kapcsolat dokumentálására
Kivizsgálás céljából évente feküdtem helyi kórházunk belgyógyászati osztályán...- sokágyas szobákban. Sokat gyötörtek naponta kellemetlen vizsgálatokkal, de valójában sohasem jutottak el a helyes diagnózishoz, ami gyógyulási esélyeimet igen súlyosan érintette, rontotta. Apránként - különféle más kórházakban aztán megtudtam betegségeimről sok fontos adatot, de akkorra már késő volt, mert szervezetemben a sok pangó salak elkezdte önmagát és szerveimet pusztítani.
A kórházi szokásokat, az orvosokat, nővéreket elég jól megismertem ezen idő alatt - bizalmam laassan elpárolgott és vele együtt reményem is, hogy segítenek majd rajtam.
Szeretnék egy kis epizódot kiemelni a kedves kórházi személyzet -
nem akarok persze általánosítani - viselkedéséből.
Mellettem levő ágyon nálam idősebb, művelt, kedves hölgy feküdt szintén kivizsgálás céljából. Fia és unokája is orvosként dolgozott a kórházban. A néni Szerbiából költözött városunkba, mivel férje halála után magára maradt. Itt egy szép, komfortos idősek otthonában helyezték el gyermekei, lakosztályt béreltek neki. Mivel közvetlen szomszédom volt, és egyikünk sem volt még akkor nagyon rossz állapotban, gyakran sétálgattunk a folyosón és beszélgettünk. Így ismertem meg életkörülményeit.
Hozzám hasonlóan alvási zavarokkal küzdött és emiatt rendszeresen altatót szedett - mint én is - egyik este miután bevette az altatót, ki kellett mennie a mosdóba. Az altató viszont már kezdett hatni, ezért a mosdóból visszafelé jövet megszédült és elesett...
Az ügyeletes ápolónő hívta az ügyeletes doktornőt, betámogatták és lefektették a nénit. Az éjjeliszekrényén észre vették az altatót, és a néni be is vallotta, hogy azért esett el, mert korábban bevette a szokásos tablettát.
Ekkor meglepő dolog történt - számomra, de a többi beteg is döbbenve nézte végig a következő jelenetet. A néni ágyát körbe bedeszkázták, őt magát lekötözték, mintha közveszélyes őrült volna! - és elkobozták az altatót, majd alaposan megszidták, mert olyan gyógyszert vett be, amit nem itt kapott. Nem vitatható, hogy ez a szabály fontos lehet adott esetekben, de az öreg hölgy elmondta, hogy orvos fia adta neki és eddig is szedte , szüksége van rá, hogy pihenni tudjon.
Ezzel azonban nem törődtek, kinevették és a néni sírása sem hatotta meg őket...Minket betegeket megrendített az eset..- én is bevettem már az altatómat, de ismertem ezt a szabályt és elrejtettem, titkoltam, és nem jutottam ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. A nénit másnap látogatóba érkező unokája - aki az ottani érsebészeten állt alkalmazásban - elvitte egy másik kórházba.
az ügyeletes doktornő éppen az engem beutaló orvos volt, aki mióta befeküdtem rám sem nézett, ő ugyanis a férfi osztályon dolgozott, de a folyosón látott, és elfordította a fejét, nehogy köszönjek és érdeklődjek nála , még véletlenül sem...de épp ilyen szívtelen volt a vezető főorvos is, akivel kifejezetten ellenséges kapcsolatba kerültem "okoskodásom" és amiatt, hogy - mivel ő nem találta meg fájdalmaim okát, más orvosokhoz fordultam. Ha megállapodok és nem vizsgáltatom magam más város klinikáján - ahol megtalálták a fő gócot - ma már nem élnék, bár miatta megkésett a gyógyulásom lehetősége...és a személyzet azóta is maradt, én pedig nem merek hozzájuk fordulni többé..
Az idős hölgy esete azóta is gyakran eszembe jut és borzongva gondolok a kórházi ellátásra és a szívtelen, de pénzéhes gyógyítókra.. |
|
|
- November 15 2011 18:08:43
Drága Mamuszkám!
Nem véletlenül hallani szinte már nap mint nap orvosi műhibaperekről. Én elhiszem, hogy kevés a fizetésük, kevés a pénz, de az az igazság, hogy szinte közömbössé váltak. ma nem azon múlik, hogy meggyógyulsz-e, vagy megtalálják a bajodat, hogy mennyi pénzt adsz. Van-e valaki orvos ismerős, barát aki odaszól a másiknak, hogy nézzen Rád! Ez az igazság. Szomorú, felháborító történet. Köszönöm, hogy megosztottad velünk.
Szeretettel ölelek: Tara |
- November 15 2011 18:41:23
Kedves Mamuszka!
Én már ismerem a sok megpróbáltatást, amin keresztül mentél, hiszen már írtál róla részletesen. Sokan már azért is félnek elmenni vizsgálatokra (ha egyáltalán törődnek vele, és beutalják), mert mások tapasztalataiból okulva félnek, hogy velük is hasonlóan bánnak. Én is tudom, hogy sokféle vizsgálatot végeznek altatás és érzéstelenítés nélkül, miközben vannak ismerős páciensek, akiknek nem kell megszenvedniük a vizsgálatot (sajnos, tapasztalatból).
Szerencséje volt a melletted lévő idős néninek, hogy orvos hozzátartozói voltak, akik még időben elvitték másik kórházba.
Ha mindenki magánorvost keresne fel, lehet, hogy sok hercehurcától megmentené magát, de akkor miért fizetjük egy egész életen át az egészségügyi hozzájárulást?
Nagyon ritkán lehet hallani olyan orvosokról és ápolókról, akik nem fogadnak el hálapénzt.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 24. Wednesday,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
