|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
_A férfi belépett szobája ajtaján.
Nézet
A férfi belépett szobája ajtaján.
Egy lépés, és átölelte fekvõ hitvesét. Szájára pecsételt csóksorozat után leült ágya melletti székre, s benyomta az íróasztal melletti ház érzékelõ gombjait. A képernyõ után a lámpája következett. Míg várta, a gép üzembe helyezze magát, társa felé fordult borostás arcából mosolygó szemeivel. Gyönyörködött újra megtalált nõjében.
Kicsit furcsán érezte kamaszos szerelmével negyvennyolc évesen magátr30; nem érdekelte az idõ. Néha bánta az eltelt huszonhat év semmisségét, de tudta, még egyszer nem múlhat el ennyi év feleslegesen. Egyszerûen nem akarta. Félt a jövõ ismeretlenségétõl. Boldog akart lenni párjával.
Rádöbbent a szörnyû titokra, s ebbe majdnem belehaltr30; Isten megbocsát az ellene vétkezõnekr30; nincs joga az ellenkezõjét tenni néki sem r30; Miért és hogyan?!? Soha sem szerette volna elfeledni. Büszkén beszélt hibái felismerésérõl, s hogyan lett más, és hogy másnak is sikerülhetr30; akarni kel! Elõször furcsán néztek rá. Aztán irigyelték. Hibát kerestek benne, mert követni még nem akarták ebben a zûrzavaros világban, ahol a testi éhség kezdte átvenni a hatalmat a lélek felett a butulási folyamatban.
Akarta hinni, e huszonegyedik század eleje tévút, még ha az emberek sokaságának idõbeni teste elhal addigr30; Lüktetett benne a gondolat; csak az erõsebb marad! A lélek nem engedheti meg az idõbeni hosszúságot! Az idõ relatívr30; élni meg kell!
Míg ezen gondolatok járták át testében a lelkét, szeme gyöngédségével beletúrt párnáján pihenõ fürtjeibe, mosolyt csalt arcára, nyakát csókolta, mellein pihent, majd hasát cirógatta, óvatosan a mûtét sebei körül, és szeméremdombja alatt kereste azt, ahová gyönyöre vesszeje vágyott. Szó szerint gyönyörködött a testben, mi a lelket ölelte, amire az ö teste és lelke vágyott! Imádta nézni, még ha aludt is.
- Mire gondolsz?!? r11; szólalt meg az ágyában pihenõ.
- Anyád szerint ekkora bimbókkal könnyû szoptatni. r11; válaszolt a feltett kérdésre a férfi.
- Bizseregni kezdek ahogy nézel. Mi lesz akkor!? r11; kérdezi huncut mosollyal az ágyból.
- Még nem lehetr30; az idõt felgyorsítanir30;
A férfi gyönyörködve kutatta tovább szemével a testet. A negyven kiló felesleg teltebben formálta szebbé. Az övé! Boldoggá tette a tudat.
- Mit csinálsz?
- Téged nézlekr30; kopasz a pina!
- Majd kinõ a haja! Írni akarsz?
- Nem. Hangosan olvasva javítani.
- Hallgathatlak közben?
- Ha nem unalmas
- Akkor majd alszom! r11; óvatosan téve szét a lábait, igazít fekvésén, hogy jobban látassa ami közte van.
A férfi még nézi egy darabig, aztán a gép felé fordul. Keresi az általa elvégzendõ munka tárgyát, de nem tud szabadulni társa létezésétõl. És nem is akar. Jól esik néki a látvány. Majdnem elvesztette. Akkor döbbent rá, kincs van mellette, s õ eddig észre sem vette. Mondhatná persze, hogy a munka, a lét körülményeinek jobbítása, meg ezernyi indokr30; e gondolatra is szégyellte magát
Az elsõ beavatkozást könnyedén vetter30; másokkal is megesik. Nem látszott rajta semmi.
A második kicsit megzavarta. Mégis csak a szív! Nagy az orvostudomány. Bíztatta magát. A leletek halmazát nem olvasta. Félt szembesülni véle. Jobb, ha nem tud rólar30; Nem fogta föl, hogy ilyesmi vele is megtörténhet!
A harmadik elõtt neje tíz napra elõkészítette a nadrágot, inget, pulóvert, hozzá a zoknit, s hogy melyik cipõt mihez vegye fel. Még a gatyákat is. A hûtõbe négynapi ételt rendezett a dobozokba, és ráparancsolt, enni kel! Talán ez volt a rosszabb. A mûtét elõtt azt mondta, ne hívj, majd õr30; a fiúnkkal ne veszekedjr30; Az orvos hangja még mindig a fülébe csengr30; Megküzdöttünk érter30; visszahoztuk... szeresse nagyonr30; megérdemlir30; tizenhat óra körül bemehet hozzár30; szeresse nagyonr30; visszahoztuk magánakr30; megküzdöttünk érter30;
Talán az volt a legszörnyûbb, magára maradt. Elõször sajnálta magátr30; aztánr30; állandósulhat a hiányr30; gondolta. Mosogatni, fõzni, takarítani, mosni, már majdnem elfelejtett. Munka után félt belépni szobájukba. A munka nem volt szokatlanr30; tizenegy után irány a kedvesr30; ötven kilométer oda, s visszar30; látását könnyei zavarták vezetés közben. Este újra indulás, sírás, majd ott valahogy tartotta magátr30; éjjel gyötörte a lelkiismeret, s hangtalan zokogott, hogy a fiú ne haljar30;
Naponta nõtt a bizodalma, s az elhatározása kedvese iránt. Megbecsülni ki társul szegõdött hozzár30; örülni minden együtt töltött pillanatnakr30; Mutatva másoknak is hogyan lehetr30; Jel lenne eddigi élete utánr30; egymásért élni, küzdve és szorosanr30;
Láthatóan gyorsan gyógyultr30; kiadták, a biztosítónak ne keljen fizetnier30; Sokáig tartott az út hazafelér30; Megnézett mindentr30; a hûtõben a dobozokban az étel bepenészedettr30; a kutyák örültek nékir30; A rendre ügyeltünkr30; nyugtázta biccentver30; Az elsõ éjszaka ágyunkbanr30; az én sem aludtam végigr30; A fürdõszobai csõtörés színesített napjair30; A pénztelenség férge fészkelt agyábar30; mi lenne har30; aztán a legkisebb áldozat áránr30; megmaradtunk egymásnakr30;
A pletykák ereje szétpukkant védõburkunkon, visszahullva elindítójárar30; hogy miattam, meg más férfi miatt, mert megtehetem, vajon él-e még, meg hogyanr30;
Még a bolti forgalom is megnõttr30; a kíváncsiskodókr30; miért mosolyogr30; minek örül egyáltalánr30; miért segít az emberekenr30; Hiába mondta, meg kel nézni, mit lehet tenni és hogyan, nem pedig azt, mit nem lehet, és miért nemr30; Az ilyen emberek szeretik, ha az õ telkükön büdösödik az összes szarr30; Büszkék is lennének rá?!?...
- Hallgatlak édesemr30; - hozta vissza a széken ülõt az ismerõs hang.
- Máson járt az eszemr30; bocs!
- r30;az alsónadrágodban ébred valamir30; - feszíti tovább a húrt a nõ.
- Még nem lehetr30; a kis kíváncsi meg had leskelõdjönr30; eddze csak magátr30; jó erõben legyen ha kellr30; ne gyorsítsuk az idõtr30;
- Ha úgy érzed, segíthetekr30;
- Nem, nem! r11; Rázza fejét a férfi a lehetõség hallatán. Tovább gyönyörködik a látványbanr30; Csak az övé!
- Akkor meg ne nézd le rólam a hálóinget! r11; tetteti magát csak úgy, huncutkásan.
- Te! Mintha nõne a haja! r11; Hajol közelebb ültében.
- Így lesz ez! Egyszer csak hajas baba lesz! Takarj be légy szíves, mert kezdek álmosodni!
A férfi feláll a székrõl, megmozgatja gémberedett tagjait, s gyöngéden betakarja az aludni készülõ testet, majd vissza ül a székre, és dolgozni készül. Kiválasztja az egyik verset, s elemezni kezdi. A gondolatai nem engedelmeskednek akaratának. Csak bámulja a képernyõtr30; az meg vissza. Vajon meddig marad övé e test a lélekkel együttr30; sokáig kellene néki mégr30; elõször legyen nagymama, aztán dédi, meg szépr30; az õ oldalán.
- Ha nem fog a munka, gyere mellém, had fogjam a kezedr30;
A férfi kikapcsolja a számítógépet, leveszi a zoknit, belebújik pizsama fölsõjébe, óvatosan az ágyra fekszik, betakarózik, s megfogja kezét.
- Jó éjszakát drágám! r11; Válasz nem jön. Nézi még egy darabig a sötétséget, s érzi benne a reményt. Félálomban megköszöni a mai napot, s titokban várja a holnapot. Kedvese szuszogása alvásra bíztatjar30;
Az éjben játszik tudatlanul az álom. A gonosz tisztelettudóan megáll, s ráébred magányárar30;
|
|
|
- June 10 2008 12:46:07
Kedves Nagyerdessy Mihály
Ez a novella csodálatos, és nagyon megható. Azt hiszem, ehhez hasonlót mostanában nem olvastam. Jó, hogy felhívtad a figyelmemet! Ha még nincs nyomtatásban, ennek ott lenne a helye! (És én szívesen meg is venném.)
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
