| |
 |  Vendég: 26 Nincs Online tag
 
 
  Regisztráltak: 2,217 
 | 
 | | | _  
 Radmila Rarkovity:
 A kutyaharapás                                                                                                                         Az anyámtól eltérően, én rettenetesen félek a kutyáktól, még az öklömnyi kis vakarcs is félelmet kelt bennem.                                                                                                        Gyerekkoromban Sípos Valiéknak volt egy hatalmas nagy kutyájuk. Valamiért nekifordult a gazdájának, aki nem mert a közelébe menni. Eltépte a láncát. tehetetlenek voltak.
 Azon tanakodtak, mit is csináljanak? Sípos bácsinak volt puskája, végső esetben lelövi a kutyát
 Eszükbe jutott, hogy az anyám szereti a kutyájukat, meg rajta kívül senkit sem engedett magához, hát elhívták, nyugtassa le a kutyát, pedig Sípos bácsi nagy erős hentes volt, mégsem mert a kutya közelébe menni. Én egyre fékeztem volna az anyámat, hagyja a csodába, hogy védekezik,  ha nekimegy a kutya,  széttépi, senki sem fogja megfékezni azt a hatalmas állatot. Akkora volt, mint egy borjú.
 –Hallgass már. Engem ez a kutya nem bánt!                                                              - Honnan vagy ilyen biztos a dolgodban?                                                      -Tudom, és kész. Ne okvetetlenkedj itt nekem!                                                             Engem a hideg rázott, amikor az anyám bement az udvarba. Valamit beszélgetett a kutyával, megszelídítette, megkötötte. Adott neki enni, inni, és ott hagyta. De a legvadabb kutyától is bemehetett bárhova, őt biztos nem bántotta.
 Giza néninek, anyám barátnőjének, volt egy akkora kutyája, mint egy megtermettebb macska, meg a tetejében ronda volt, mint a bűn. Az egyik szeme kék volt, a másik barna, a pofája csúf, nekem meg még csúfabbnak tűnt, mert féltem tőle. Bármikor mentem Giza nénihez, mindig kiabáltam, kértem, jőjön ki elébem, mert én nem merek bemenni. Minden alkalommal elmondta: nyugodtan menjek be, ez a kutya nem harap.                                                                                                                            Téli este érkeztem haza Újvidékről, az anyám nem volt otthon, rögtön tudtam, hol kell keresni. Gizi néninél biztos megtalálom. Téli estéken kártyáztak, filózás volt a játék neve, de populárisan sza... zás. Amikor odaértem, úgy döntöttem, most összeszedem minden bátorságom, és bemegyek. Télvíz idején, minden ajtó csukva van, meg sem hallanak, ha kiabálok, mert a ház beljebb épült, mint ahol az utca, húzódik.
 Bementem.
 A kutya sehol sem. Sikerült az ablakig érni, elkezdtem kopogni, meg szólni akartam:Giza néni én vagyok, anyust keresem ", amikor egy vakkantás nélkül odarohant az a kis korcs, és elkapta a lábamat.
 Na, akkor aztán úgy üvöltöttem, ahogy csak a számon kifért. Kirohantak. A kutyát elabajgatták. Nagy harapásnak nyoma sem volt, inkább csak megkarcolta a fogával a bőrömet, mert a nadrágommal tele lett a szája. Csak az ijedtség volt a nagy.
 Hát engem az a kutya harapott meg, amelyik a gazdája szerint: senkit sem bánt.
 
 
 
 | 
 | 
 |
 | 
| - március 21 2015 13:53:14 Nekem ugyan nincs kellemetlen élményem a kutyákkal kapcsolatosan, de volt egy barátnőm gyermekkoromban, akit egyszer megharapott egy kutya, egész életére maradandó pszichikai sérülést okozott. Mindig félt ezután a kutyáktól, nem is szerette őket.
 
 Szeretettel olvastalak és gratulálok!
 Puszi, ölellek: Évi
  |  
| - március 21 2015 18:45:35 Nekem van egy lányom. Kétszer harapta meg kutya. Azóta is imádja az állatokat, pedig elég kellemetlen volt a tetanusz mindkét esetben.
 Engem a saját kutyám harapott meg. Nem engem akart,hanem a szórólapos embert.aki a kéretlen papírokat akarta a kezembe adni. Én is kaptam tetanuszt, de én sem tudok haragudni a kutyámra.
 Szórólap viszont azóta nem jön.
 |  
| - március 24 2015 22:10:32 Kedves Mila! Érdeklődéssel olvastam. Kutyázás tekintetében én inkább az Anyukádra hasonlítok. Itt, kertes házban, páratlan rohangászás,  és dögönyözés a játékunk... Mindig jókedvre derít, olyan huncut...  Már két éve hogy gazdául választott...
    szeretettel Irénke
 |  
| - április 05 2015 19:51:16 DRága Évikém!
 A félelem örökre bennem maradt. Van kutyám, persze tőle nem félek, meg szeretjük egymást, de a más kutyájától kilel a hideg.
 Szeretettel: Mara
 |  
| - április 05 2015 19:54:06 Kedves Esprit!
 Hozzátok csak akkor mennék be, ha a kutyádat, ha kicsi a karodba veszed, ha nagy, becsukod egy helyiségbe. Ez nem vicc! Nagyon félek.
 |  
| - április 05 2015 19:55:14 Drága Irénkém!
 Szeretem az állatokat, a saját kutyámat is, de nem tehetek róla, félek tőlük, és a kutya megérzi.
 Ölellek: Mila
 |  | 
 |
 | Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz | 
 | |
 | Ma 2025. október 31. péntek, Farkas napja van.
 Holnap Mindszentek, Marianna napja lesz.
 | 
 |
 | Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 | 
 |