|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
_
Tévelygők a NETEN...
Érdekes és számomra megdöbbentő felfedezést tettem a négy év alatt - mióta rabja vagyok a számítógépnek és a NET odaláncolt maga mellé -, szinte megkövülten nézek magam elé sokszor és nem találom a választ. Gondolkodom. Ugyan mivel vonzom "őket", igen őket, a menthális problémákkal küzdő embereket, a lelkileg ronggyá szakított lényeket. Milyen jeleket küldök feléjük tudatalatt, melyet én észre sem veszek, hogy itt vannak a nyomomban, megkeresnek, rám találnak és nem engednek el. Illetve elengednek majd akkor, amikor már késő - nekem -, mert akkorra megszeretem őket, leírják az életüket, skizofrén történéseiket, vélt vagy valós fájdalmaikat, meggyötört lelküket mintegy elém tárandóan.
Én nyitott szívvel és lélekkel "befogadom" őket, vigasztalom, pátyolgatom, "szeretgetem" eltévelyedett elméjüket és nem jövök rá, hogy ezek nem normális emberek. Nem jövök rá, mert sokszor úgy viselkednek, nem, inkább általában úgy viselkednek, mint a normális emberek. Napok, hónapok telnek el, egész jól összebarátkozunk és akkor jön a döbbenet, ha egyszer ellent mondok nekik, illetve nem értek egyet valamiben velük. Akkor fordulat következik be náluk. Addig én vagyok a legjobb fej, a legek legje minden tekintetben, de ha egyszer "beszólok", véleményem nem egyezik az övékével, nem azt mondom amit hallani szeretnének, összedől a világ, rám borul a menny az összes borús felhővel, Zeusz Isten nyilai is rám találnak, elküldik nekem és megszűnik a kapcsolat.
És én ott maradok árván, sebzetten, fájó lélekkel és még fájóbb gondolatokkal, magamba beszélve és magamtól megkérdezve ezerszer, hogy "miért"? Miért kapom én ezt azok után az események után, hogy én kitettem a szívem, lelkem értük...És nagy nehezen megadom a választ magamnak a kérdéseimre...Hát azért, mert ők eltévelyedett elmék. Próbálom őket megérteni, beleélni magam euforikus állapotaikba, keresem, kutatom a választ a kérdéseimre, de nem megy, nem áll össze a kép...
Ők eltávoznak tőlem - mellőlem - az első vélt vagy valós összekülönbözés, inzultus után, nem sugárzok többé feléjük vonzó jeleket - hogy a mi a fenéért nem, nem tudom -, irányt változtatnak, megkeresik ismételten a potenciális áldozatukat, aztán onnan is tovább libbennek, szövik eszement álmaikat, becsapnak embereket, nem tudatosan, mert ők azt nem tudják, hogy betegek, nincs betegségtudatuk. Nekik az a természetes és a jó, a legjobb, amit ők cselekednek. Hogy hogyan lehet ez ellen védekezni? Nem jöttem még rá, talán az elkövetkezendő néhány évben, vagy uram bocsá' néhány évtizedben sem fogok rájönni, illetve egyedüli módszernek tűnik, ha felszabadítom magam a NET okozta függőségből, letépem láncaimat és nem NET-ezem többé. Igen ám, de már akkora a függőség, hogy nincs menekvés, túljárok a saját eszemen és megkeresem (megkeresném) a kiskaput, hogyan lehet visszalopózni...Ördögi kör.
Gondolkodom, ne barátkozzak senkivel. De hiszen hogyan csináljam? Az ember társas lény, szeret beszélgetni, eszmét cserélni - na nem ilyet, melyet ők képviselnek, de erre későn jön rá az ember -, illik válaszolni a feltett hozzám intézett kérdésekre.
Egyelőre itt ücsörög a döbbenet az arcomon, le kell, hogy töröljem, mert így élni viszont nem lehet. Marad az óhaj, a remény, mely egyáltalán nem biztos, hogy nem hagyott már el, a könyörgés, a fohász - nem Istenhez, mert én ateista vagyok -az emberhez, hogy mentsen meg a menthális zavarokkal küzdő emberektől.
Sajnálom őket, mert sajnálom, nem kellett volna bezárni az Országos Pszichiátriai Intézetet úgy vélem szerényen...mert ott jó helyük volt az eltévelyedetteknek, most pedig "alkotnak" ahol tudnak, ahol van terük, a NET világ ragyogó lehetőség nekik...
|
|
|
- April 05 2015 19:43:13
Hű, de nagy igazságról írtál, drága Évikém!
Szeretettel ölellek: Mara |
- April 05 2015 23:47:17
Köszönöm szépen drága Marám, hogy olvastál.
Szeretettel ölellek: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 25. Thursday,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
