|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
_
Sára szokásához híven köszönt el párjától. Kutyáinak csak annyit mondott: "Vigyázzatok a papára és a házra, hozok nektek finomat!"
Jó kedvûen indult hétvégi bevásárlási körútjára a közeli városba. Ha beül a kocsiba, mert nagyon szeret vezetni, valami megmagyarázhatatlan nyugalom telepedik lelkére, szabadnak boldognak érzi magát. Napsugaras reggel, finom tiszta levegõ, a hegyrõl lefelé suhanó kocsiból a gyönyörû panoráma. Minden megadatott ahhoz, hogy vidám legyen, bár a bevásárlás nem könnyû dolog számára, hiszen számtalan üzletet meg kell látogatni ahhoz, hogy pénztárcájához mérten tudja beszerezni minél olcsóbban a mindennapi élethez szükséges dolgokat.
Körútján utolsónak hagyta a bevásárló központot, mert az útba esik haza felé. Nem nagy bevásárló központ, csak egy kisvároshoz való üzlet, de azért jó, hogy nem kell messze utazni. Oda csak azért ment be, hogy körül nézzen. Ha már betért, hát csak tett a kosarába ezt-azt, a húsos pultnál kért egy kiló lecsókolbászt, még rakott egy-két dolgot kosarába, mint aki jól végezte dolgát a pénztárnál beáll a sorba, ahol talán négyen-öten álltak.
Elõtte egy öreg fejkendõs nénike nézegette kosarát, maga elé meredve, mintha valami messzi tájon járna, nem nézett se balra, se jobbra, csak a kosarát figyelte. Tiszta, de szegényes ruhában várt csendben a sorára. A másik pénztárnál már vagy tízen is fizettek, Sáráék sora nem akart fogyni. Aztán nagy nehezen, de közelebb kerültek a pénztárhoz. Észre vette, hogy a pénztáros kisasszony nem tudja a pénztárgépet kezelni, mert félti a lepkemintás, talán újonnan felragasztott mûkörmeit.
Sára azon gondolkodott: biztos jelenése lesz este a kisasszonynak, s nem lesz ideje manikûröshöz menni. Sminkje is kifogástalan, ruházata a legújabb divatnak megfelelõ, amennyire csak látni lehetett a pénztár mögött, meg az üzleti egyenruha alatt. Jó kedvét még ez sem vette el, hiszen fiatalon Õ is szeretett csinos lenni, meg hát tetszeni is, így elnézõen mosolygott a kisasszony ügyetlenkedésén. Nehezen, de sorra került az idõs nénike. A pultra felrakott pár darab árut rakosgatta vissza kosarába, amikor a pénztáros mondja a fizetendõ összeget. Nem sok minden volt a kosárban: kenyér, tej, pár szem alma egy zacskóban, és valami felvágott becsomagolva, lehetett talán tíz deka. A nénike kotorászik pénztárcájában, elõveszi pénzecskéjét, a pénztáros tartja a markát, maga elé motyogja rsiess már te banyar1;. Sára azt hitte, nem jól hallott valamit, elhessegette gondolatából, ilyent biztos nem mond egy ilyen szép arcú, fiatal lány. A néni félve adta át a pénzt, de a pénztáros csak tartja a markát. rEz nem elég!r1;, mordul ismét rá gúnyosan.
Sára erre már jobban oda figyelt, mi történik elõtte. Amúgy is sajnálat ült arcára az öreg néni láttán, hiszen édesanyját juttatta eszébe, aki éppen így nézett ki. Azon gondolkodott, ha Õ nagyon megöregszik, ha egyáltalán megéri az öregebb kort, biztosan így fog kinézni.
A néni szégyenkezve, szinte suttogva, hogy más ne hallja rebegi: nincs több. rAkkor valamit vissza kell vinni!r1; mondja mérgesen a pénztáros kisasszony. Mit hagy itt? Kérdezi tõle türelmetlenül. A néni tapogatja az almát, megfogja a felvágottat, tétovázik mi az, ami nem fontos, aztán hirtelen megfogja a tejes dobozt, akarja vissza adni a pénztárosnak azzal a megjegyzéssel ra cicámnak majd adok valami mástr1;. Sára erre odalépett, hiszen mindent hallott akarva, akaratlanul, de inkább akarva, mert már nem tetszett neki a pénztáros kisasszony, a jó kedve is alább hagyott, inkább sírni lett volna kedve, mint nevetni. Mennyivel kevesebb? Kérdezte a pénztárost, aki mérgesen, lebiggyesztett szájjal nyögte ki a hiányzó összeget, ami Sárának nem tetszett, de elnézte. Szó nélkül oda adta a 46 Forintot, majd némán bele tette a néni kosarába a doboz tejet, aki piruló szégyenével köszönte azt meg, s fájós lábaival lépkedett el a pénztártól, talán szemeiben csillogó könnyekkel, mert már hátra nem nézett. Sorra került Sára, aki átadja kártyáját a pénztárosnak, aki farkasszemet nézett vele, de még mindig nem szólt semmit. Biztos rossz kedve van a kisasszonynak - gondolta. A blokkot kezébe adta, amelyen 13.000 Ft szerepel. Sára idegei, ekkor már kezdte felmondani a szolgálatot, de még mindig nyugalmat parancsol magának, és halkan mondja a pénztárosnak, ez egy kicsit sok. A pénztáros mérgesen belenézett a kosárba. Sára visszarakta az árut a pultra, amikor észrevette, hogy az 1 kg lecsókolbász majdnem 10.000 forintba került. Ennyiért nem kérem a kolbászt, mondta Sára gúnyos viccelõdéssel, mert már látszott rajta, hogy mérges. A pénztáros nem kért elnézést, utasította Sárát, menjen az ügyfélszolgálathoz, ott visszakapja pénzét. Sára erre már akár egy pulyka, elvörösödött mérgében, és dühösen csak annyit kérdezett: rKisasszony Önnek nincs nagymamája? Kisasszony az iskolában nem volt olyan tantárgy, hogy Illemtan? Kisasszony Önt édesanya szülte? És elment az ügyfélszolgálathoz, ahol elnézést kértek, de azt már nem tudták meg, hogy a pénztárnál mi történt. Haza érve Sárán észrevette párja, hogy nem ilyen rossz kedvûen indult el. Sára elmesélte az idõs néni esetét, párja tudta már, hogy volt valaki, aki kifizette azt a pár Forintot, de azt már eltitkolta, hogy a lecsókolbász majdnem 10.000,-Ft-jába került. |
|
|
- June 25 2008 13:05:50
Kedves Szuzus!
Nagyon hasznos és gondolkodásra késztetõ történetet írtál le.
Én is nagyon fel vagyok háborodva. De nem értem, hogy ezt a két esetet (a nénivel és a túlszámlázással) miért nem lehetett volna tudatni azzal akiket illet - mondjuk a pénztáros felettesét!
Engem ez is felháborít, és egyáltalán nem nyugtat meg a dolog, mert ha ez valóban megtörtént (és miért ne történhetett volna meg), akkor ezek után többször is elõfordulhat! Én is segítettem volna annak a néninek, ha én lettem volna "Sára" helyében!
Nagyra értékelem, hogy mindezt leírtad nekünk is.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- June 26 2008 09:42:04
Kedves Zsuzsi!
Köszönöm hozzászólásodat.
A kereskedelemben, ha valakinek nincs elég pénze, a pénztáros nem fizetheti ki, hiszen akkor nem lenne elég a havi keresete.
A tiszteletlenséget elítélem. A túlszámlázást a pultnál követték el, mert más kódot ütöttek be, s a vevõ nem figyelt, csak a pénztárnál vette észre a végösszegnél.
Szeretettel:szuzus |
- June 29 2008 15:18:52
Kedves Szuzus!
Jó volt a történeted és azt kell hogy mondjam igazad van a kommentbe én sajnos minden nap átélem mindezt mert én egy ilyen helyen dolgozom és az a rossz az egészbe hogy ez csak egyre rosszabb lesz. Ráadásúl egyre több a türelmetlen embert Eladók vásárlók terén egyaránt. Én mind a kettõt képviselem így tudom.
Nekem is lenne egy rövid történetem:
Az a lényege az egésznek, hogy a mûszakii púltban álltam és kerestek nálam ágymelegítõt de nem is ezzel lenne a baj mert lehet kapni de nem nyáron 35 fokba....
TISZTELETTEL bizkit |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
