Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJanuár 20 2019 10:14:53
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 7
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,182
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
Fórumtémák
Legújabb témák
Anagramma
Asszociáció.
Szerelem
Minden ami jó... :)
Tagjaink által bek...
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10182]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3531]
PageRank mérõ
Google PageRank
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
Örök élet színháza
_

Amikor megépítették az épületet, a legelső darab rejtélyes halálesettel kezdődött. A színház neve magyarul annyit tett, hogy az Örök Élet Színháza. A közönség valami oknál fogva ide mindig szívesen járt. Még az újabb halálesetek sem tántorították el a rajongókat. Sőt, inkább csak növelte az épület népszerűségét, hírnevét. Világszerte vonzotta az embertömegeket, azonban volt benne valami természetellenes. Amíg a legtöbb színházban közismert darabokat adtak elő, itt meglepő módon olyan ismeretlen nevű drámaírók kaptak szerepet, akik úgymond rémdrámákat írtak. Akinek valaha is feltűnt, hogy ilyen drámaírók sohasem léteztek, azok mind titokzatos módon eltűntek. Olyan volt egy-egy darab, mintha a valóság pillanatát ragadták volna meg. A kellékek sosem voltak modern koriak, sokkal jobban tükrözték a XVIII. századbeli stílust. A színészek pedig rendkívül profi módon cserélték álarcaikat, ami a közönséget mindig lenyűgözte. Sosem mentek le a színpadról a szereplők, csak a világítás sötétült el, és egyik pillanatról a másikra maszkot cseréltek.
Pierre Éclair nyomozó volt, és azok közül is a legjobbnak számított. Folyton kutatta a rejtélyes, megmagyarázhatatlan eseteket, és az ügyeket egytől egyig mind sikerült megoldania. A legújabb ilyen eset egy lány eltűnése volt a napokban. A család állítása szerint volt a lánynak egy új barátja. Az apa nem örült legújabb barátnak, de nem is volt számára szimpatikus. A fiú meghívta a lányát a színházba, és az óta soha többé nem jött haza Hélene. Ahová mentek, azt az Örök élet színházának hívták, oda szóltak a jegyeik. Pierre úgy döntött, hogy rákeres a világhálón erre a teátrumra. Amilyen szerencséje volt, a kutatása sikerrel járt. Rábukkant a honlapjukra, és vett is egyet a mai előadásra. Kereste volna a darab címét, de megdöbbent, amikor nem talált semmit. Csak annyit közöltek róla, hogy új darab lesz előadva ma este éjfélkor, amit még eddig sehol máshol nem játszottak. Az Örök Élet Színházának köztudott, hogy volt egy vándortársulata, amivel nemcsak az országot, hanem a világot is járták. Pierre tovább kutakodott, és feltűnt neki, hogy a régi daraboknál meglelhetőek a címek, de se az író, se a színészek neve nem állt a listán. Az igazgatóról nem sok mindent lehetett kideríteni, jobban mondva semmilyen információt nem szolgáltattak ki róla. Kiléte rejtély. Más oldalakon talált ehhez kapcsolódó fórumtémát. Sokak szerint nincs is hierarchikus rend, mert ez egy igen ősi, és szerteágazó család.
Párizst átölelték az éjszaka karmai, az utcai lámpák fénye világított csupán. A redőnyök álmosan gördültek le. Ilyenkor már csak a szórakozóhelyeken volt némi élet, a fiatalok számára. Pierre látta, amint a hajléktalanok is nyugovóra tértek, egy-egy padon eldűlve, újságkupacokba burkolódzva. Párizs nem csak a divat városa volt, hanem a nyomornegyedek is körbeölelték. Ősz derekán járt az idő, és ilyenkor meglehetősen csípős szelek fújtak. Egy csupaszra vetkőzött gallyon egy fekete holló borzolta fel szárnyait, és fekete gombszemei Pierre zöld szövetkabátját követték. A közelben magasodó toronyóra harangja ütni kezdte a fél tizenkettőt. Kongott kétszer, majd elnémult. Az őszi széllel táncot jártak a falevelek, melyeket megcsillantott az égen tündöklő telehold. Hűvös éjszaka volt, és ilyenkor látszottak jól igazán csak a csillagok, amelyek ezernyi gyémántként ragyogták be a sötét éjnek arcát. Miközben Pierre igyekezett, megcsapta a fülét a macskák éneke.
Nem sokáig kellett bolyongania az utcákon, megpillantotta a színház épületét. A bejáratnál elintézte a jegyügyét, majd miután betért a színházterembe, elfoglalta a helyét és várta az előadást. Közben a fények kialudtak és megvilágították a színpadot. Elkezdődött az előadás. Egy frakkot viselő férfi lépett elő a színpadra.
– Üdvözlöm Önöket hölgyeim és uraim! Engedjék meg, hogy bemutatkozzam, John Everson vagyok. Most a legújabb darabunkat láthatják az Örök Élet Színházban. Mindenkinek kellemes kikapcsolódást kívánok!
Beszédét befejezve távozott a színpadról, és megjelentek a színészek. Mindegyik frakkban játszott, kivéve egy nőt, aki modern kori ruhát viselt. Bilincset kötöttek a nő lábára, és kezére. Hosszú szőke üstöke a vállára bomlott, arcán a halálfélelem tükröződött. A többi színész férfi volt, és olyan gyorsan cseréltek maszkot, hogy észre sem lehetett venni. Miután elsötétült a színpadon a fény, a színészek egyik pillanatról a másikra torzult arccal és hosszú, fehér szemfogakkal jelentek meg. Ekkor a nő elkezdett a sikoltozni, és könyörögve a közönség segítségét kérte. Azonban a közönség csak nézett előre és izgatottan várta, hogy miről fog szólni a darab. Ekkor az eltorzult arcúak körgyűrűt alkottak a nő körül, rávetették magukat az áldozatra és elkezdték felfalni. A közönség először ledöbbent, majd hangos tapssal viszonozta a sikeres előadást. Pierre azonban nem tapsolt. Túlságosan élethű volt az, amit látott. Beleborzongott a nő sikoltásába, még mindig hallotta a fülében a könyörgést. Miután a döbbenettől feleszmélt, ismét előlépett Mr. Everson és a szemeit a tomboló közönségen nyugtázta.
– Köszönöm önöknek, hogy eljöttek ide az Örök Élet Színházába. A ma esti előadásunknak a címe Lakoma. Remélem, élvezték az előadást. A legközelebbi előadáshoz viszontlátásra.
Miután a tömeg elvonult, Pierre még ott maradt. Nem hagyta nyugodni az, amit látott. A kellélek igencsak valósághűnek látszottak, és azt a könyörgést nem tudta kiverni a fejéből. Mr. Everson észrevette, hogy a közönség tagjai közül még maradt ott valaki, ezért odament, hogy közölje, záróra van.
– Elnézését kérem uram, de már vége a darabnak, záróra van!
– Nyomozó vagyok – emelte fel a jelvényét Pierre. – Feltehetnék Önnek néhány kérdést? Nem zavarnám sokáig.
– Természetesen, állok szolgálatára!
– A darabot nézve felmerült bennem a kérdés, hogy a színészek hogyan változtatják meg ilyen gyorsan a maszkjukat?
– Ó, ez mesteri munka. Tudja, már hosszú évezredek, akarom mondani évek óta, gyakorolják színészeink. Mára profikká nőtték ki magukat. Mit óhajt még tudni?
– Mi lett az áldozattal, azzal a nővel?
– A színpad alá került, amikor egy leheletnyi időre elsötétült a fény, és körülvették a többiek. De azt hiszem, hogy maga nem azért jött, hogy a társulat trükkjei után érdeklődjön. Mit akar tudni?
– Igaza van. Az a helyzet, hogy a napokban egy holttestet találtunk, és a szálak egyenesen a színházhoz vezetnek. Itt látták utoljára.
– Nézze, a társulatunkat sokan akarták már bemocskolni, sok az irigyünk. A színháznak semmi köze a gyilkossághoz. Ha megbocsát, szólít a kötelesség.
Pierre érezte, hogy milyen feszült lett a levegő. Még egyszer megnézte magának a színpadot. Felvette smaragdzöld szövetkabátját, és elindult a kijárat felé. Olyan érzése volt, mintha valaki figyelné minden léptét.
Pierre sehogy nem tudott aludni. Lelkiismeret-furdalása gyötörte a nő miatt, és érezte, hogy valami rettenetes szörnyűség történt ott, az orra előtt, ami nem hagyta nyugodni. Az ablaküvegen kövér esőcseppek koppantak. Odakint szakadt az eső, mintha dézsából öntötték volna ki, és vadul villámlott, dörgött. Pierre nyugtalankodni kezdett, úgy érezte, hogy nincs egyedül. Ekkor vette észre, hogy az egyik fotelben ül valaki. A nyomozó elővette revolverét és ráfogta a fotelre.
– Jöjjön elő és mutassa meg magát! Tudom, hogy itt van – mondta jó hangosan.
Egy fekete köpenybe burkolózott alak felállt a székből. Pierre nem tudta, hogy mikor is jöhetett be az illető, aki éppen felé fordult. Pierre jól látta látogatójának vörösen izzó szemeit. Soha nem félt semmitől, de most mégis valami megrémisztette.
– Kicsoda maga? Mit akar tőlem?
Ebben a minutumban villámlott. Pierre jól látta a látogatója tűhegyes szemfogait, barna hajzuhatagát, nőies formáit.
– Már találkoztunk. Csatlakozzon az Örök Élet Színházhoz! – mondta az idegen.
– Nem szándékozom. Kiváló vagyok a saját szakmámban.
Pierre hátrálni kezdett, a látogató szorosan a nyomában volt. A nyomozó egyre közelebb ment az ajtóhoz, majd kinyitotta azt, miközben revolverét folyamatosan az idegenre szegezte.
– Megkérem rá, hogy távozzon! – jelentette ki.
– Még találkozunk – mondta a sejtelmes, női hang.
Pierre hosszas telefoncsipogásra ébredt. Azonban olyan fáradt volt, mintha szörnyű lidércnyomása lett volna az éjjel. Nyúzott volt, és olyan, mint aki hetekig nem aludt. El is feledkezett a szabadnapjáról, így a telefonján az ébresztőt is elfelejtette levenni. Reggel hat óra volt. Készített magának egy kávét, majd bekapcsolta a rádiót. Éppen a legújabb híreket közölték.
– Bon jour hölgyeim és uraim. Önök a Papillon rádió műsorát hallják! Most friss híreket mondunk… Tegnap este a temetőben egy lány holttestére találtak. Az áldozat nyakán két apró pötty lelhető…
Pierre nyugtalan lett, és ismét az Örök Élet Színháza után kutakodott. Nem talált egyebet, mint azt, hogy ma este is lesz egy előadás. Természetesen se szereplők nevei, se a mű címe nem volt megadva. A tegnapinak már kibiggyesztették a nevét, de semmi új információt nem tudott meg. Pierre gondolt egyet és beírta a keresőbe John Everson nevét. Hosszabb keresgélés után talált róla egy dokumentumot. Nem volt sok információ benne, de annyi igen, amit tudnia kellett. Még a kávét is félrenyelte, miután elolvasta.
„John Everson egy hírhedt, angol milliomos volt, még a múlt században. 1934-ben találtak rá holtan. Halálának körülményei rejtélyesek. A nyakán két tűhegyes fognyom volt, a nyomozók tanácstalanok voltak az eset felett. Nem tudni, hogy mi okozhatta a hirtelen halálát. A temetése tisztességesen zajlott, a legszűkebb családi körben.”
Pierre keze akaratlanul is megremegett a billentyűzeten. Nem értette, hogy lehetséges az, hogy Mr. Everson meghalt és mégis a mai században egy színház tulajdonosa. Kezdett neki nagyon nem tetszeni ez az egész ügy, és rossz előérzete támadt.
Pierre nem tudott megnyugodni és az Örök Élet Színházába tartott. Az épület ilyenkor még zárva volt, de ez nem izgatta. A portás álmosan rátekintett a nyomozóra állapodott meg a tekintete.
– Zárva tartunk, Uram.
Pierre kivette zsebéből a nyomozói jelvényét.
– Hol találom Mr. Eversont? – kérdezte Pierre.
– Ő most nyugovóra – akarom mondani az irodájában végzi a színház költségeit.
– Fontos ügyben keresném.
A portás eltöprengett, tárcsázott egy számot, majd elmagyarázta, hogy merre felé van Mr. Everson irodája. Pierre megköszönte a segítséget, és pár lépés megtétele után, magára maradt a sötétségben. Mert, hogy villany nem volt ebben az épületben, abban halálbiztos volt. Aztán meghallotta a hangot. Azt a hangot, amely az éjszakai látogatójáé volt. Pierre nagyot nyelt és érezte, hogy a szíve a torkában dobog. Lépteket nem hallott, de egyre közelebb látta az ember alakú feketeséget. Ekkor meghallotta Mr. Everson hangját is.
– Stephanie, a vendégünk mégis eljött. Csatlakozni kíván, tudod a dolgod.
Pierre futni kezdett, de nem jutott messzire. A portás alakja tűnt fel a folyosó végéről, ami leszögezte valósággal a lábait. Szinte mozdulni sem bírt. Érezte, amint Stephanie ujjai a karjára kulcsolódtak, a nő jéghideg leheletét érezte. Aztán éles fájdalmat érzett a nyaka tájékán. Olyat, ami semmihez nem volt fogható. Segítségért nem tudott szólni, hiszen kelepcébe csalták. A fájdalom lebénította, a földön hevert, és tudta, hogy elvérzik. Fülében pedig monoton ott visszhangzott a tegnap éjjeli előadáson az áldozat könyörgése. A lelkiismeret-furdalása kegyetlenül marcangolta, és már maga is csapdába esett. Nem volt menekvés.
Másnap, Párizs híreiben Pierre Éclair nyomozó rejtélyes eltűnéséről szólt a média. Állítólag akkor látták őt utoljára, mikor az Örök Élet Színházában a Lakoma című előadást adták elő. A nyomozó hollétét örökre befedte a homály.
Hozzászólások
farkas viola - szeptember 15 2018 17:03:44
HŰHA! KEDVES STELLINA!
Ez nagyon izgalmas volt, még most is reszketek tőle.
Szeretettel gratulálok: Viola smileysmileysmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. január 20. vasárnap,
Sebestyén napja van.
Holnap Ágnes napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

KiberFeri
20/01/2019 07:51
Esik a hó, ahogy bír, így hófehér reggel kívánok mindenkinek!

vali75
19/01/2019 21:20
Jó éjszakát kívánok! smiley

reitinger jolan
19/01/2019 16:39
Sziasztok, szép napot mindenkinek smiley szia Valikám smiley

vali75
19/01/2019 16:39
Sziasztok Joli, Pirike! smiley

vali75
19/01/2019 14:15
Szép délutánt kívánok! smiley

Manon
19/01/2019 10:42
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
19/01/2019 07:45
Jó hétvégét kívánok!

haaszi
18/01/2019 16:43
Szervusztok. Boldog Piroska- napot!

reitinger jolan
18/01/2019 16:31
Sziasztok, boldog névnapot a Piroskáknak!smiley

szomorufuz
18/01/2019 12:23
Boldog névnapot Piroskak smiley

szomorufuz
18/01/2019 12:20
Fekszem, de gondolatban Veletek vagyok. Szép napot kívánok Mindenkinek

Deak Eva
18/01/2019 11:02
Szervusztok Napkorongosok! Szép napot Mindenkinek! Éva

vali75
18/01/2019 09:32
Szép napot kívánok! Szia Manon!

Manon
18/01/2019 09:30
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
18/01/2019 07:41
Jó reggelt kívánok minden kedves lakótársnak!

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes