Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikJúnius 26 2019 18:15:49
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 3
Tag: Tiberius

Regisztráltak: 2,188
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Anagramma
Minden ami jó... :)
Tagjaink által bek...
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10188]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3545]
PageRank mérõ
Google PageRank
Váltás a VERSEK főoldalára P R Ó Z Á K
Love story
_


11.Boldogság és balsors

Elmúlt az esküvő és jöttek a szürke hétköznapok. Boldogok voltunk, mert egymás karjaiban lehettünk és közben néztük a gyermekeinket, akik szintén boldogan játszadoztak. Nem tudtunk betelni a boldogsággal, mert szemünk a gyermekeinkre vetődött és mondtuk egymásnak, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy ilyen bőséges áldással áldott, meg minket az Úr, végtelen szeretetével. Áldottnak éreztük magunkat, mert éreztük Urunk végtelen szeretetét! Minden napunk a szokásos módon kezdődött. Júlia reggel felkelt és az ikreket ellátta, ahogy egy édesanyának kell és a boldogságtól ragyogott a szíve, mert kiült az arcára! A kis Márta nagyon aranyos volt és tündéri, mint egy hercegnő és boldogan játszott Lacikával, ikertestvérével. Azonban mi egy percre sem vettük le szemünket róluk, mert mindig rájuk szegődött. Idővel már totyogni kezdtek a gyerekek és Júliának egyre több időt kellett elvonni rólam, mert odaadóan és szeretetteljesen igazgatta őket és vigyázott is rájuk, mint egy anyatigris a kicsinyeire. A napok teltek múltak és Júlia kedvese László egyszer
Rosszul érezte magát, az otthoni teendője közben és azt mondta neki. Drágám egy kicsit lepihenek, mert nem érzem jól magam. Júlia azonban azt hitte, hogy most is komolytalankodik, ahogy szokott. Azt mondta Júliának! Te vagy nékem az égi csillag, ami melléd vezérelt takarj be a karjaiddal, mert a halál árnyéka égeti testemet. Júlia megijedt kedvese szava hallatán. Gyengéden mellé bújt és átölelte szorosan és becézgette kedvesét.
Az nap nem tudott semmi másra gondolni csak kedvesére, mert fájtak a lelkének László szavai. Azt mondta! Nem hagyhatsz itt kedvesem, mert abba én is belehalok. Ki fogja vigasztalni sajgó és törékeny szívemet? Te vagy az életem a remény és a boldogság számomra. Nézz rám drága angyal és ne törd össze szívem, mert darabokra hullik szét.
Lászlót meghatották Júlia szavai és erőt gyűjtött magában. Egymásra néztek és sírtak mindketten és a könnyükkel áztatták egymást. Ezek a szeretet és a kétségbeesés könnyei voltak. Elkezdtek imádkozni csendben és lelküket felemelték az Úrhoz. Imádság után szorosan összebújtak, hogy érezzék egymást. László jobban lett és azt mondta kedvesének.
Szívemnek egyetlen gyöngyháza lelkemnek Júliája add édes forró szerelmedet, mert éget a vágy. Júlia megnyugodott, mert látta, hogy kedvese jól van és ölelkezni kezdtek.
Tombolt a szerelem és a forró vágy, mert a testüket elöntötte az izzó parázs.
Együttlétük után szépen elcsendesedtek és pihenni tértek. Ekkor még Júlia nem is sejtette. Hogy kedvese így búcsúzott el tőle. Reggel keltegette és mondta neki. Kedvesem kelj fel, mert a nap is ragyog arcodon. Kedvese meg sem mozdul! Újra szólt hozzá ébredj, drága egyetlenem ne játszadozz törékeny szívemmel! Arca hófehér lett az ijedségtől, mert meglátta, hogy meg sem mozdul kedvese. Kétségbeesve kezdett szólni! Ébredj, fel életem szerelme ne ijeszd meg sajgó szívemet. Párja nem mozdul! Megnézte, hogy nem e lázas, de hideg volt, mint a jég. Ekkor tudatosult benne, hogy meghalt élete szerelme.
A fájdalomtól a könnyeivel küszködött és vigasztalhatatlan volt a szíve. Ránézett a két gyermekre és együtt sírt velük. Ők megkérdezték édesanyjukat, hogy miért sírsz anya mi a baj? Édesanyjuk elcsukló hangon mondta nekik. Édesapátok az Éjjel elszenderedett és a lelke felköltözött a mennyekbe. A gyermekek igazán még nem tudták, hogy mit jelentenek ezek a szavak. Júlia lelke vigasztalhatatlan volt, mert a fájdalom, amit a szívében érzett hatalmas űrt hagyott. Júlia teljesen összetört és magába roskadt. Mi lesz most ő vele
Élete szerelme nélkül, hogyan tovább és hogyan nevelje fel gyermekeit? Ezek a gondolatok jártak a fejében. Osztozott a fájdalmában gyermekeivel, akik már hiányolták az édesapjukat, mert nem jön, és nem látják. Nem tudta, hogy közölje gyermekeivel, hogy édesapjuk sajnos már nem lehet velük. Egyre csak sírt és vigasztalhatatlan volt a szíve. Visszagondolt azokra az időkre, amikor megismerkedtek először harmincöt évvel ezelőtt és újra találkoztak harmincöt év után miután mindketten özvegyek lettek. Amikor lefeküdt este mindig könnyes lett a szeme, mert nem érezte maga mellett kedvesét és nem tudta becézgetni. Gyermekeit maga mellé fektette és úgy aludtak el. Eljött a temetés napja! Ott voltak barátok, ismerősök, gyermekek, munkatársak, családtagok és falubéliek. A felravatalozásnál elkezdett beszélni a pap és mondta szokásos prédikációt, mint ahogy az van.
Lassan elindult a menet a sír felé, hogy elkísérjék Lászlót az utolsó útjára. Júliát testvére fogta, mert menni nem tudott a lelki fájdalomtól és ő kísérte kézen fogva. Amikor kezdték leereszteni a koporsót Júlia összeroskadt és a földre esett. Az orvos ott volt a temetésen és megállapította, hogy meghalt. Most már dupla gyász volt a család számára, mert Júlia is követte élete szerelmét a halálba és együtt vannak most is odafent egy láthatatlan világban
Amit mindnyájunknak készített az Úr. Így ért véget két ember őszinte és igaz szerelme, akik idő elteltével sem felejtették el egymást és egymás mellett pihennek örökre.

12. A történet folytatódik

Márta és Lacika bekerültek egy intézetbe miután meghaltak a szüleik. Az ő szívükben is mély sebet hagyott a haláluk és nagyon elesettek voltak. Mindennap rájuk gondoltak, hogy milyen jó és szép volt, míg éltek a szülők és mindig szeretet vette körül őket. Bekerültek egy idegen helyre, ahol nem ismernek senkit és ott olyan gyerekekkel voltak körülvéve, akik szintén a szüleik vagy meghaltak, vagy elváltak és így nem volt, aki gondoskodjon róluk.
Lacika és Márta megbarátkoztak sorstársaikkal hamar és kezdtek beleilleszkedni a környezetbe. Márta egy kicsit vadóc volt és akaratos is nagyon, mert mindig meggyűlt a baja a nevelőkkel és nem tudták mire vélni a viselkedését. Állandóan elszökött onnan és járta a maga útját és bujkált az őt kereső rendőrök elől. Közben Lacika ellentéte volt Mártának.
Ő szépen és szófogadóan viselkedett és tűrte a neki szánt rabságot szülei elvesztése után.
Teltek múltak a napok, hetek, hónapok és egyszer Márta fejébe vette, hogy meglátogatja, szüleik sírját ahol egymás mellett vannak eltemetve. Szegény kis árva könnyek szaladtak a szemébe, amikor meglátta a sírjukat és ráfeküdt, hogy ott pihenjen meg. Könnyek közt zokogva elaludt, mert már esteledett. Ott abban a temetőben volt egy temetőőr, aki ezt észrevette, és megesett a szíve rajta. Elvitte magához haza, hogy enni adjon neki, és
Otthont nyújtson számára. Beszélgetésbe kezdett a kislánnyal és nagyon megesett rajta a szíve mikor elmesélte, hogy hogyan kerültek intézetbe azt mondta neki, hogy örökbe fogadja, ha akarja. Mivel a temetőőr egyedül volt és nem voltak gyerekei sem és a felesége is meghalt így fejébe vette, hogy örökbe fogadja a két gyermeket. Visszamentek az intézetbe együtt és kérte az igazgatót, hogy ő gyámság alá venné a két árvát és lenne a nevelő apjuk.
De ezt az intézet vezetője elutasította avval, hogy férfi egymaga nem tudja eltartani a gyermekeket. Közben Márta elmesélte testvérének, hogy ha sikerül, akkor nem lesznek többé árvák már, mert beszélt róla a temető őrrel folytatott beszélgetéséről és mondta, hogy kiviszi onnan őket, mert megszakad a szíve a két árva történetén, ahogy szülei meghaltak és árván maradtak. Teltek múltak a napok és a gyerekek magukra maradtak, mert közben meghalt a temetőőr is és Márta megkérdezte az intézmény vezetőt, hogy miért nem látogatja meg őket az-az ember, aki megígérte, hogy kiviszi onnan őket? Az igazgató elmondta nekik, hogy ő már nem fog menni soha többé, mert meghalt ő is. Nagyon elszomorodtak szegények, mert az a reménysugár is elszállt, amit éreztek és így továbbra is ott kellett maradniuk. Teltek múltak az évek és a gyerekek cseperedtek már felfelé és elérték a tizennégy éves kort. Ekkor Márta elhatározta, hogy elszökik és elmegy a szülei sírjához.
Próbálta rábeszélni testvérét is Lacikát is, de ő nem akart elszökni így egyedül szökött el.
Kitervelte, hogy hogyan szökik meg. Tudta nagyon jól, hogy az intézmény rácsaitól, nehéz lenne és ráadásul figyelik is. Ezért elhatározta egyszer, hogy reggeliztetésnél rosszullétet színlel. Úgy is történt! Reggel a szokásos napirend leültek a gyerekek és Márta egyszer csak felkiáltott! Jaj de rosszul vagyok! A nevelők nem tudták mire vélni a dolgot így bevitték a szobába. Márta kapva az alkalmon gyorsan kiszökött, mert a nevelők mással voltak elfoglalva így sikerült a terve. Hamar el is rejtőzködött, mert tudta, hogy keresni fogják.
Úgy is lett! Napokig bujkált szegény kislány, míg annyira elfáradt, hogy felkereste szülei sírját
És ott feküdt le a sírra kis kabátjával betakarózva. Másnap reggel tovább állt ne hogy észrevegyék az emberek és visszavigyék az őt kereső rendőrök. Márta a sok gyaloglástól és a kimerültségtől elfáradt, mert éhes is volt. Ekkor elhatározta, hogy visszamegy önként és nem bujkál többé. A történtekről beszámolt testvérének is Lacinak, hogy merre volt. Szegény megölelte őt, mert nagyon szerette és féltette is, hogy valami baja esett közben. Megfogadta, hogy többször már nem szökik el, mert elég tanulságos volt számára ez az idő, amit eltöltött az utcán éhezve, fázva, kimerülten járni az utat.
Eközben az idő is eltelt és a gyermekek már nagykorúvá váltak és szabadon távoztak az intézmény falaiból. Márta eladó lett és nagyon csinos és elragadó hölgy vált belőle. Egy helyi közértben dolgozott, ahol nagyon sok férfi kacérkodott vele. Lászlóból meg egy remek üzletember lett, aki pénzügyekkel foglalkozott. A két gyermek sorsa elindult a maga útján.
Márta megismerkedett egy fiatal zenésszel, akibe nagyon bele is szeretett hamar. Márta és a vőlegénye Zoltán összeházasodott! László szintén egy csinos elragadó angyalt talált magának, aki nagyon bele volt bolondulva, mert Lászlóból egy ellenállhatatlan férfi lett, akiért oda voltak más lányok is.
Márta megismerte élete szerelmét abban a zenészben, aki csapta a szelet a közértben, ahol dolgozott. Így hamar össze is házasodtak. Márta megszülte első gyermekét és nagyon boldogok voltak. Megszületett a kislánya Sára! Márta szemei ragyogtak a boldogságtól.
Most tapasztalta meg először, hogy milyen is a szerelem és boldogság.
Egyből szüleire gondolt, hogy ők is milyen boldogok voltak együtt, amíg éltek, amikor ők megszülettek. Laci közben egy üzleti útra indult szerelmével és tragikus balesetet szenvedtek és meghaltak mindketten. Márta a hír hallatán összeomlott, mert nagyon szerette ikertestvérét Lászlót. Az öröm mellett ott volt a szívében a bánat is egyben testvére elvesztése miatt. Most már tényleg egyedül maradt a családjából és férje sem tudta megvigasztalni. Elmesélte neki, hogy annak idején, hogy kerültek intézetbe és magához ölelte Mártát. Azt mondta neki ne félj, kedvesem én vigyázok rád és nagyon szeretlek!
Mártára ráfért a vigasztalás, mert lelkileg össze volt törve testvére elvesztése miatt.
Elhatározták férjével, hogy felkeresik a szülei sírját és meglátogatják, mert Márta utoljára tizennégy évesen volt ott, amikor utoljára megszökött. Férje meghatódott a történetük miatt és úgy döntött, hogy dalba foglalja történetüket kedvese miatt is, hogy megnyugodjon a lelke, mert nagyon szerette feleségét. Márta férje Zoltán elkészült a dallal és nagy sikert aratott vele mindenhol. Márta közölte párjával, hogy ő gyereket szeretne még párjától. Zoltán nagyon örült neki.
Megbeszélték, ha fiú lesz, akkor László lesz a neve testvérének emlékére, mert Márta nagyon szerette, és még most is fájt neki ikertestvére elvesztése. Ha lány lesz, akkor az édesanyja nevét adják neki Júlia lesz a neve. Az ifjú pár rajt volt a dolgon, hogy gyermekük szülessen. Eltelt négy hét és egy ragyogó csodálatos szép estén Márta közölte párjával hogy állapotos! Kedvese örült neki és ő is! Elment orvoshoz és megállapította, hogy valóban állapotos, de nem egy babával, hanem kettővel ajándékozta meg az Úr az ifjú párt.
Már szépen haladtak a hónapok és Márta nehezen bírta már viselni az áldott állapotát és egyre nehezebben viselte, de arra gondolt, hogy a fájdalma egyben áldás is számára és ez őt megnyugtatta. Idővel, állapotával belelépett a kilencedik hónapba és elérkezett a szülés várható ideje. Megszületett a kis László és kis Júlia! Gyönyörű gyermekek voltak még az orvosok is megcsodálták őket pedig sok újszülött gyermeket láttak nap, mint nap, ahogy a világra jönnek, de még ilyen csodálatosan szép gyermeket nem láttak, mint ezt az ikerpárt. Márta és Zoltán nagyon boldogok voltak és hálát adtak az Úrnak két csodálatos gyermekükért és azért is, hogy így egymásra találtak a sok keserűség és szenvedése során, amit át kellett élni Mártának egész élete során.

Ez szerelmi történet Szóljon tanulságul mindazok számára, akik nem hisznek az igaz szerelem létezésében és a sors beteljesülésében.

Pisch Ferenc
2018.09.07


Hozzászólások
Még nem küldtek hozzászólást
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Még nem értékelték
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. június 26. szerda,
János, Pál napja van.
Holnap László napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
26/06/2019 17:36
Sziasztok Koronglakók! smiley

orok szerelem55
26/06/2019 12:24
Kellemes, szép délutánt kívánok Mindenkinek! smiley

Manon
26/06/2019 09:31
Szép napot mindenkinek!

pircsi47
26/06/2019 08:28
SZÉP NAPOT KÍVÁNOK MINDENKINEK, PIRCSI

KiberFeri
26/06/2019 07:50
Szép időnk van! Legyen kellemes a napotok!

Manon
26/06/2019 06:42
Szép reggelt mindenkinek!

vali75
25/06/2019 22:03
Jó éjszakát Napkorong! smiley

Helen Bereg
25/06/2019 16:33
Szép délutánt Koronglakók! smiley

reitinger jolan
25/06/2019 15:39
Sziasztok, szép napot mindenkinek smiley

orok szerelem55
25/06/2019 10:21
Szép napot, kedves Napkorongosok! smiley

KiberFeri
25/06/2019 08:33
Hamisítatlan nyári napunk van, legyen kellemes mindenkinek!

Manon
25/06/2019 07:56
Szép reggelt mindenkinek!

mamuszka
24/06/2019 22:06
Jó éjt minden korongosnak

Helen Bereg
24/06/2019 20:37
Jó éjszakát Napkorong. smiley

Gyongy
24/06/2019 13:36
OK Icuskám, szép napot kívánok! smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes