|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
_Nézzük mi történik a folytatásban
Így amikor Kitti megjelent az ajtóban már kész volt a terv. Közös er?vel elérték, hogy a lány velük menjen, s most mindannyian a Balaton felé tartó autóban ültek.
- Nincs is fürd?ruhám, amit felvehetnék. - Kapcsolt Kitti, megtörve a csendet. - Úgyhogy én kiszállok valahol. Maguk csak menjenek. Köszönök mindent, azt, hogy volt egy nyugodt éjszakám. Nagyon hálás vagyok, de nem akarok a terhükre lenni. - Fogta meg Károly kezét a kormányon. - Álljon meg jó? Kérem szépen!
- Butaságokat beszélsz kislány! Miért lennél a terhünkre? Örülök, hogy jól aludtál. Miért gondoltad meg magad? Az el?bb azt mondtad, velünk jössz! Az csak kifogás, hogy nincs fürd?ruhád! Pihenned kellene egy kicsit. Kikapcsolódni, hogy megnyugodj. Azt gondolom, hogy egy pár nap a Balcsin segít.Nyugodtan át tudod gondolni a továbbiakat. Ott nyugalom van, és béke.. Rád is rád fér, azt hiszem. - Károly hangjából áradt a nyugalom. Mindenképpen azt akarta, a lány velük tartson. Komolyan gondolta, ez lesz a jó megoldás, egy pár nap, lazítás.Érezte, neki is szükdsége van társaságra, hisz tavaly is egyedül járt itt. Örült, hogy a fia itthon van ismét. Most nyugodt volt és évek óta el?ször boldog.
-Komolyan nincs. Láthatja csak az van nálam, ami a kórházban velem volt.Ott pedig nem kellett fürd?ruha. - próbált ismét hátrálni Kitti. Nem tudta eldönteni mit tegyen. Érdekes módon jól érezte magát közöttük, de félt. Félt, hogy egyszer vége lesz a vakációnak, s ismét egyedül marad bánatával, fájdalmával. Úgy gondolta inkább nem éli bele magát, hanem elmegy, minthogy megszeresse ?ket. Az utóbbi id?ben csak rossz történt vele, és sehogyan sem tudta elképzelni, hogy valaki nyisson felé. Azt hitte, nem érdemli meg, hogy örüljön az életnek, mert ? életben maradt. A baleset óta mindig ezt érzi,sehogyan sem tud szabadulni a gondolattól. Inkább menekül a jó el?l.
-- Tudom, hogy nincs holmid, de nem ez az igazi oka igaz? - Kérdezett rá hirtelen Károly. Ösztönösen ráérzett a lány félelmére. Megérezte, valami más van a háttérben, azért titkolózik, azért menekül.
- Honnan tudja? - kapta fel a fejét Kitti, s a férfira emelte könnyes kék szemét.
- Éreztem. Valami bánt igaz? Ha gondolod, és érdemes vagyok a bizalmadra, mond el nyugodtan. Amikor úgy érzed, beszélni szeretnél róla, csak szólj.
- Nem akarom terhelni a gondjaimmal,biztos van magának is elég.
- Igaz, de ezért csak szólj. Lesz rá id?, itt az egész nyár. Most csak az a dolgod, hogy próbálj megnyugodni, s érezd jól magad.
Lassan leértek a nyaralóba. A nap magasan járt az égen, s ontotta melegét a földre. A fák és virágok kókadtan tikkadtak, de az emberek örültek a jó id?nek, s vidáman lubicjoltak a h?s habokban.
A társaság rövid pihen?t tartott a kellemes szobában, majd fürödni indult.
- Fel?lem mehetünk - lépett ki a szobából a francia lány, - Kitti is mindjárt jön.
- Mehetünk - jelent meg az ajtóban Kitti is, rövid rábeszélés után. Kitti ugyanis ismét hátrálni próbált, de Monique szelíd rábeszélésének engedve elindult utána.
- Rendben menjünk. - szólt halkan Károly, és Kitti után indult.- Ne légy szomorú, minden elrendez?dik meglásd. most csak azt kell tenned, amit szeretsz. Gondolom szeretsz fürdeni.
- Igen, Zolival itt töltöttük a szünid?ket. Mindig lejöttünk, ha tehettük.
- Merre?
- Siófokon van nyaralójuk.
- Elmenjünk majd arra?
- Nem!!! - Tiltakozott hevesen Kitti. - Nem akarok találkozni velük!
- Miért? - Kérdezte Károly, és várta a választ, de hiába, Kitti nem szólt többet.
Csendben ballagott mellette, lehajtott fejjel. Károly féloldalt nézte a lány arcát. Látta, hogy egy könnycsepp gördül végig rajta.Megérezte, valami olyan dolgot érintett megint, amit nem kellett volna. Megállt, s megfogta a lány vállát.
- Mi baj? Valami rosszat mondtam? Ne haragudj! Nem akartalak bántani csak... Elmondod mi bánt, Megkönnyebbülsz t?le, meglátod.
- Nem akarok velük találkozni, mert biztos haragszanak rám azért, mert..., mert én élek, Zotya pedig nem!!
- Jézus! Ez butaság! Miért haragudnának rád ezért? Tényleg így gondolod? Te, te buta kislány! - Átkarolta a síró lányt, vígasztalni próbálta. - Ezért nem haragudhat rád senki.
- Nagyon szerették a fiúkat. Egy szem gyerekük volt, s nagyon megviselte ?ket is Zoli halála. Én meg csak úgy becsöppentem közéjük.
- De szeretted a fiúkat. Neked is rossz, mint nekik. Ha beszélnél velük, biztosan tisztáznátok ezt.
- A kórházban meglátogattak, mondták, hogy továbbra is mellettem állnak, meg szeretnek, de csak azért mondták, mert beteg voltam., Nem tudok még velük beszélni, szemükbe nézni.
- Butaság! - Károly hanja remegett, sehogy sem sikerült elrejtenie, megrázta, amit hallott. Nem gondolta, hogy ez a gyerek ekkora önváddal küszködik. Elhatározta, segíteni fog rajta, azt ugyan még nem tudta hogyan, de azt igen, ki kell mozdítania ebb?l az állapotából.Tuda nem könnyü megemészteni, bármi is történt.
Lassan leértek a partra. Tamásék már fürödtek, nagyokat nevetve lubickoltak a habokban.
- Apuuu!!! Gyereee!! Tök jó a vííííz!!! - hívta apját Tamás.
- Jössz?- kérdezte Károly, miközben fürd?ruhára vetk?zött.
- Menjen csak, én inkább napoznék. - Szólt halkan Kitti, s levette pólóját, nadrágját, s végignyúlt a füvön.
- Rendben, ha meggondoltad magad, csak szól. - Károly elindult a vízbe, de még egyszer visszafordult, s hirtelen megállt. Kitti lehunyt szemmel feküdt a füben, karját párnaként használta. Sz?ke haja szétterült, mint egy aranykorona. Formás testén játszott a napsugár, ahogy az a falevelek özött táncolt. A férfi ösztönösen elindult visszafelé, s megállt a lány fölött. Szemei örömmel pásztázták végig a formás idomokat. Nézte arcát, amelyet még nem látott ilyen szépnek. Ívelt szája enyhén nyitva, ahogy fürdik a napsugárban. Lehunyt szemmel feküdt, s most simák voltak vonásai. Magasan ívelt szemöldöke dúsan díszlett szeme fölött. A látvány leny?gözte, s csak nézte.Szemei megálltak enyhén gömbölyög? pocakján, amelyen már egyértelm? volta másállapot. Nézte, s nem tudta levenni a szemét róla. Másodpercekig állt így, és itta a látvány, majd hirtelen kapcsolt, nagyot nyelt, s remeg? hangon alig hallhatóan kérdezte.
- Tényleg nem jössz a vízbe?
- Nem.
- Miért? A baba miatt? - csúszott ki a száján akaratlanul.
- Honnan tudja? - ?lt fel Kitti - Monique mondta?
- Nem,már látszik egy kicsit. Láttam már kismamát. - válaszolta zavartan.
- Tudtam, hogy sokáig nem tudom titkolni!
- Miért kéne? Így alakult. Most csak azt kell eldöntened magadban, hogy mit akarsz!
- Van válastásom? - kérdezett vissza a lány ingerülten.
- Azt akartam csak mondani - telepedett le Károly is a lány mellé - azt, hogy hová, merre indulj, azt neked kell eldöntened, s hogy mit akarsz kezdeni az életeddel. Most már nem csak magadért vagy felel?s, hanem azért a kis jövevényért is, akit a szíved alatt hordasz. Ha úgy döntesz egyedül vágsz neki ennek a feladatnak, tudnod kell, nem lesz könny?. Egyedül kell döntened mindenben, s döntéseidnek súlya van. Egy gyerek nevelése, gondozása komoly er?próba.
- Tudom, csak azt nem, képes leszek-e rá. Lesz-e elég er?m, energiám?Sokszor úgy érzem, hogy nem. Pedig akarom ?t, mert ? az egyetlen, aki megmaradt nekem Zoliból, Zolitól. Szeretnék jó anyukája lenni, de kétségek gyötörnek, vajon képes leszek-e rá?
- Biztos. A legtöbb n? ösztönösen tudja, mit kell tennie ilyenkor. Igaz, vannak mkivételek. Sajnos az én feleségem pont egy kivétel volt.Nem sokat tör?dött a fiával. Sokszor veszekedtünk is emiatt, meg az ital miatt. Úgy gondolta, ha én zenélek, ? ihat. A kett? pedig nem ugyanaz. Én mindig józanul játszottam.
- Zenélt?- Nézett rá csodálkozva a lány
- Igen, doboltam.
- Sokat ivott a felesége?
- Igen, sokszor olyan részeg volt, hogy fel sem tudott állni.
- Ha tudta, hogy iszik, miért vette el?
- Akkor még nem t?nt fel. 19 éves voltam, és nagyon szerelmes. Azt hittem elég, ha én szeretek, de rájöttem az kevés. Egy id? után pokollá vált minden. Reméltem, ha Tomi megszületik más lesz, mert a terhessége alatt nem ivott.De utána még vadabb, elviselhetetlenebb lett. A végén már odáig jutott, hogy magára hagyta a gyereket is, s lassan 8 éve nem is láttam.
- Tomi hogy viselte?
- Nehezen.Eleinte hazavárta, de aztán, ahogy cseperedett, értelmesedett letett róla. Hogy most mit tart az anyjáról nem tudom.Egy id? óta nem beszélünk róla. Ez tabu téma lett. Én próbáltam új életet kezdeni, föladtam az addigi munkám, amit szerettem, s egy állandót, kiszámíthatót kerestem. Matematikát kezdtem tanítani, hogy tudjam biztosítani a nyugalmat, állandóságot a fiamnak. Érezze, számíthat rám. Sokszor azért hiányzott a zenélés, hisz gyerekkorom óta azt csináltam, de nem bántam meg, hogy így döntöttem. Amikor látom, hogy boldog, az mindenért kárpótol. Err?l beszéltem az el?bb. Neked kell döntened a sorsáról, lehet, ez számodra kedvez?tlen,de az a fontos, neki mi a jó. Én akkor eldöntöttem, abbahagyom a dobolást, hogy többet lehessek a fiammal, biztosítani tudjam számára mindazt, amire szüksége van. Els?sorban rám volt szüksége akkor.
Károlyból d?ltek a szavak. Felkavarta az emlék, de jólesett beszélni róla. Évek óta senkivel sem osztotta meg gondját, magába zárta. Lelkének ezt a bugyrát még legjobb barátjával sem osztotta meg. Most nem igazán tudta miért, de el?jött minden régi fájdalom. Úgy érezte most, ez a lány, aki mellette ül érdemes arra, hogy kitárja szívét el?tte. Különös érzés járta át, valahogy azonosult a lány problémájával. Úgy érezte, segít neki, ha saját döntéseit állítja példaként, s ? is megkönnyebbül t?le.
Kitti csendben, elgondolkozva hallgatta. Megérezte a férfi lelkiállapotát, azt, hogy mennyi fájdalom van benne. Hirtelen elszégyellte magát, mert idáig csak a saját bánatán siránkozott, bele sem gondolt, hogy másnak is vannak fájdalmas emlékei. Érezte er?t adott neki az, amit hallott. Tudta ebben a pillanatban, hogy képes felülemelkedni a fájdalmon, a bánaton, s megteremti gyermekének a boldog otthont. Otthont, amire ? is vágyott egész gyerekkorában, amit szülei halálával örökre elvesztett, de élénken él benne mind a mai napig. Elhatározta, boldog életet teremt a gyereknek, ami neki volt szüleivel. Nézte a férfit, aki gondolataiba merülve beszélt. Látta a markáns férfiarcot, amelyben a mélyfekete szemek, úgy ültek, mint két bogár, a s?r? fekete szemöldök alatt. Dús fekete haja rövidre nyírva, sörtésen mered az égnek. Az egyébként sármos, l75 cm magas férfi, most összekuporodva ült, lábait térd alatt átkarolva. Kellemes basszusán, nyugodtan beszélt. Szemmel láthatóan máshol járt, a múltjából bányássza el? emlékeit, amik fájón köszönnek vissza, mégis jólesik kimondani ?ket. Kitti nézte a férfit, s szívében megmagyarázhatatlanul a nyugalom és béke költözött. Rádöbbent, mennyire kellemesen érintik a szavak, amelyb?l megoldást kapott problémájára. Határozottan tudta mit kell tennie. Hálás volt Károlynak, aki méltatta arra, hogy megossza vele múltját, amik fájón törnek el? bel?le, de mégis jólesik minden szó. Hirtelen megérintette a vállát, mire a férfi eszmélt. Mintha álomból térne vissza, riadtan kapta fel fejét, s Kittire emelte nagy fekete bogárszemeit.
- Nem lehetett könny? neked sem. - Szólt halkan Kitti.
- Nem, nem volt az. Sokszor nagyon nehéz volt. Voltak éjszakák, amiket átsírtam. Igen, bevallom voltak ilyenek is. Nem szégyellem, hogy nekem is eltört a mécses. Hülyeség, hogy egy férfi nem sírhat. Ha megkönnyebbül t?le miért ne? - Mosolyodott el, s megfogta a lány kezét, ami a vállán nyugodott. - Kösz a tegezést. Már kérni akartam, de nem szeretnék tolakodónak látszani, hisz a lányom lehetnél.
- Igaz, de azért lehetünk barátok nem? Olyan jó veled beszélgetni. Jó tudni, hogy van valaki, aki meghallgat, ha bánt valami. Elmondhatom anélkül, hogy gúnyolna, vagy prédikálna. Köszönöm a tanácsot, s azt, hogy beavattál.
- Ha segített, amit mondtam, akkor elértem a célom.
- Igen, sokat segített. Megyünk fürödni?
- Menjünk - Állt fel Károly, s nyújtotta kezét a lánynak. - Tudsz úszni?
- Igen.
- Jó, akkor versenyezzünk. Ki ért el?bb a bójához.
- Rendben - szólt Kitti és hatalmas csobbanással vetette bele magát a vízbe, s tempósan elindult a bója felé. Nem messze t?le már Károly is ott úszott, s szinte egyszerre értek a kijelölt helyre. Még jó néhány kört tettek, de egyik sem bírt a másikkal, így megegyeztek egy döntetlenben.
Esteledett már, mikor elindultak a partra.
- H?, ez jó volt! Megismételhetnénk még egy párszor. - szólt Károly lihegve, ahogy a homokra lépett.
- Fel?lem. - felelte vacogva Kitti.
- Fázol?
- Aha, nem hoztam törülköz?t.
- Itt az enyém, - terítette a lányra törülköz?jét a férfi - mi van srácok, de csöndbe vagytok. Megzavartunk valamit? Bocs kölyök. - Mosolygott cinkosan a fiára.
- Nem, csak a naplementét néztük. Nézd apu, de szép! - Mutatott a víz felé a gyerek.
Hátuk mögött a nap éppen akkor bukott le, s fürdött a vízben, vörösen festve meg azt. A látóhatár alján fejét víz alá dugva lubickolt, bukfencezett a tóban, széles sávban bearanyozva a habokat. Az aranyló víz fodrai tárt karokkal fogadta be, s ölelte magához. Csodálatosan szikrázva pompázott. Ahogy bukott lejjebb, mintha lángolnának a habok, szórták szét szikrájukat.
Kitti tátott szájjal nézte, rabul ejtette a látvány.
- Azt a, de szép!
- Látod, vannak még szép dolgok, csak meg kell látnod ?ket. - Fogta át a vállát Károly - Új dimenzió, új élet kezd?dik, s te döntöd el, hogy milyen lesz. Ne feledd, t?led függ, mi lesz tovább. A szép, a jó mindig veled marad, csak meg kell látnod. Nem mindegy az, amit teszel, gondolsz. Mindig lásd meg mindenben a jót és a szépet. Akkor tudni fogod, mit tegyél. Soha ne add fel!
Néhány percig álltak még így gyönyörködve a tóban, majd lassan haza indultak. Kitti elgondolkodva lépdelt, s a férfi szavain mélázott, s azon, mit tegyen ezután. Még mindig a látvány hatása alatt volt, s érezte mennyire megnyugtatóan hatott rá, amit hallott. Érezte, hogy a férfi átkarolja a vállát.
- Mi jár a fejedben? Érdekl?dött.
- Megpróbálom számba venni esélyeimet, de sehogyan sem jutok d?l?re. Mindig ugyanoda lyukadok ki. Az pedig nem tetszik.
- Ha akarod, segítek, hogy merre indulj! Most még ne törd ezen a fejed. Ezt a pár napot próbáld pihenéssel tölteni, hogy rendbe rázódj, egy kicsit. Most ez a legfontosabb. Ígérd meg, hogy nem foglalkozol semmi komoly dologgal most. Jó? Majd, ha hazamegyünk, akkor átbeszéljük ezt az egészet rendben?
- Haza? Itt kezd?dik és végz?dik az egész. Mert már itt megáll a tudomány. - Szomorodott el Kitti. A férfi észrevette a változást.
- Majd kitalálunk valamit, csak ne légy szomorú. - Szólt szelíden.
Vacsora után, amikor Tamásék elvonultak Kitti a teraszon üldögélt. Gondolatai az elmúlt nap eseményein jártak. Most nyugodt volt. Agyában zakatolt mindaz, amit délután hallott. Rájött igaza volt Károlynak, aki nyugalomról és békér?l beszélt. Igen, határozottan kellemes itt. Valahogy jólesik a férfi közelébe lenni, mert amikor a hangját hallja, az maga a zene. Határozottan érezte a változást magán. Er?t adott neki a hely és a személy, akinek lényéb?l árad a nyugalom, aki mellett biztonságban van. Megmagyarázhatatlan érzés fogta el, amit maga sem tudott mi, de nagyon a kedvére volt. Ült a lépcs?n, s választ keresett magában erre az érzésre. Arra, amely felkavaró mégis kell neki. Kellemesen érezte most magát, s azt remélte így marad. Úgy gondolta, bármi lesz is, erre a napra akkor is szívesen emlékszik majd. Észre sem vette, hogy Károly mellételepszik.
- Ugye milyen jó ez a hely? Sokat üldögélek én is itt, amikor szomorú vagyok, vagy csak csöndre vágyom. Valahogy olyan megnyugtató hallgatni a csöndet. Mintha harapni lehetne. Figyelni a csillagokat, s élvezni a nyugalmat. Ha figyelmesen nézed, láthatod a Göncölt - mutatott az égbolt felé, ahol kirajzolódott az égi szekér képe - ott pedig a Nagymedve figyel téged. -újjaival a másik irányt vette célba. - ?k ott fenn sokmindent láttak már pályájuk során, tudnának mesélni. - Nézett cinkos mosollyal a lányra, aki követte tekintetével az irányt, s helyesl?n bólintott.
- Igen, tényleg nagyon jó. Teljesen más, most valahogy olyan furcsa érzésem van. Jó itt, der30;
- De??
- Lehet-e? Szabad-e? Hisz nemrég mégr30;.! Nekem szabad-e ezt? - Tört fel bel?le hirtelen.
- Miért ne? Figyelj! Te nem tehetsz arról, hogy így alakult, s azért nem kell életed végéig gyötörnöd magad. Most az a lényeg, hogy minél el?bb rendbe jöjj, mert a babának teljes ember kell, s addigra össze kell szedned magad. Hidd el, ? sem kívánna mást. Éld az életed, tedd a dolgod, s meglátod el?bb-utóbb, a lelked is meggyógyul. Csak adj id?t magadnak, s ne legyen lelkiismeret furdalásod azért, ami történt. Te nem vagy felel?s Zoli halálában, s senki nem várja t?led, hogy vezekelj. Rád szüksége van annak a kis embernek, akit hordasz. Ne feledd, teljes emberre van szüksége, s mivel nincs melletted más, aki átvenné a terhet t?led, ha elfáradtál, így neked kell er?snek és kitartónak lenned. Neked kell ?t segítened, s akkor ? is segíteni fog neked. Zoli pedig büszke lesz rád ott fenn. Tudja, jól neveled, gondozod gyermekét. Csak így tudod meg?rizni magadban mindazt a szépet és jót, amit együtt átéltetek, ha er?s és bátor vagy. Mert nagy bátorság kell ahhoz, amit tenni akarsz. Hidd el, az élethez nagyobb bátorság kell, mint a halálhoz.
- Lehet, hogy igazad van, de még mindig szomorú a szívem, s ha valami jót kapok az élett?l mindig, úgy érzem, nem érdemlem meg, mert nem vigyáztam rá. Pedigr30;
- Ne csodáld, hisz id? kell, míg feldolgozod a történteket. Biztosan nem akarsz róla beszélni? Lehet, hogy könnyítenél a lelkeden.
- Nem, nem tudok. Ha eszembe jut, összeszorul a torkom, s majd elájulok. Lehet, hogy egyszer sikerül elmondanom, de most még nem. Ne haragudj, te elmondtad a múltat fájó emlékeit, de én nem tudom, még nem!
- Nem baj, kicsi lány, nincs semmi baj. Én sem, beszéltem err?l senkivel sem eddig, Még a gyerekkori barátomnak sem. Más meg nem is volt, akit komolyan érdekelt volna.
- A feleséged óta nem volt kapcsolatod?
- Komoly nem. Futó akadt, meg egyéjszakásak, hisz fizikai szükséglet, de komoly kapcsolattól féltem. Túlságosan mély sebet ejtett Irén. Mindig az van bennem, hogy úgy járok megint. Amíg Tomi itthon volt, még elviseltem az egyedüllétet, de amióta kint tanul sokszor gyötör. Talán er?t kellene vennem, s belevágni egy új kapcsolatba, der30; - Pillanatnyi csönd ült a teraszra, majd Károly csendesen ismét megszólalt. - A nappaliban ágyaztam neked. Csak egy szobánk van, de az most foglalt. Remélem azért kényelmes lesz.
- Biztos, köszönöm. Te hol fogsz aludni?
- Itt kinn. Kellemes az id?. Jó lesz itt nekem.
- Látod, mindig baj van velem! Ha nem lennék itt, aludhatnál a kanapén.
- Ne kezd megint. Örülök, hogy itt vagy. Lehet, hogy akkor is itt aludnék, hanem lennél itt.
- Jól van, na, csak szólj, ha hülye vagyok. - Állt föl Kitti - Jó éjszakát, és köszönöm ezt a szép napot.
- Jóéjt, és nem vagy hülye. Ilyet ne mondj. Aludj jól. - cirógatta végig a lány arcát búcsúzóul.
Károly egy darabig üldögélt még, gondolatai a délután eseményein jártak. Megállapította, hogy kellemesen telt. Évek óta nem volt ilyen jó napja, hisz egyedül töltötte szabadságát tavaly is. Behunyta a szemét, Kittit látta maga el?tt, ahogy fekszik a f?ben, s a napsugár játszik formás testén. Maga sem tudta miért, de élvezte a látványt. Rádöbbent, érdekli ez a lány, aki becsöppent az életébe. Érezte, hogy különös kapcsolat alakult ki kett?jük között. Kapcsolat, amely lélekben fonódott, és amely most már összeköti a két embert. Tudta, hogy csak baráti lehet, de úgy érezte ez is több a semminél. Tudta, szüksége van arra, hogy valakivel megossza gondjait, vagy csak beszélgessen vele. Nem hagyta nyugodni az érzés. Elképzelése sem volt, hogyan tovább, de be kellett látnia izgatta a lány sorsa, az, hogy hogyan alakul az élete. Rá kellett döbbennie, hatással van rá, és részt kíván venni életéb?l, mégha csak barátként is. Úgy gondolta az élett?l kapott még egy esélyt. Amióta fia elment üres volt az élete, most felcsillanni látszik a remény, hogy egy kis színt kap ismét. Tetszett neki a gondolat, és ezz az érzéssel elaludt.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 24. Wednesday,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
