|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
_Vajon hogyan döntenek szerepl?ink? Együtt töltik a nyarat?
Reggel jókedv?en ébredt, ami meglepte, mert évek óta nem történt vele ilyen. Csendben matatott a konyhában, nem akarta felkelteni a lányt. Kávét f?zött, s azon t?n?dött közben, mit álmodhat, mert szája szélén mosoly lapult. Leült az asztalhoz, és onnan figyelte. Kávézás közben yönyörködött a lány szép, nyugodt arcában. Szép vagy, kár, hogy ilyen fiatal. Ez az én formám. Végre ráakadok egy királyn?re, de tabu! Mindegy - gondolta - majd meglátjuk. - Most jó, hogy itt van. Ez a lényeg.
Kittit felébresztette a kávéillat, s ahogy kinyitotta a szemét, egyb?l észrevette, hogy Károly ?t nézi.
- Jó reggelt - szólt az, zavartan, miután ráébredt, hogy rajtakapták. - Kérsz kávét? - kérdezte hirtelen, hogy elrejtse érzéseit.
- Igen, köszönöm - szólt a lány álmosan.
- Nem akartalak felkelteni, ne haragudj - menteget?dzött Károly, miközben átnyújtotta a bögrét.
- Semmi baj, a kávé illatára ébredtem. Korán keltél, nem tudsz aludni?
- Egy kicsit mozgalmas volt a tegnap. Már évek óta nincs pezsgés az életemben, s most furcsa egy kicsit. Csak a tanítványaimmal pörgök, de ett?l eltekintve csend van körülöttem.
- Zavar?
- Dehogy! Csak meg kell szoknom megint.
- Mire gondolsz?
- Semmi konkrét, csak jó érzés tudni, hogy nem vagyok egyedül.
- Igen, az jó, de én ma elmegyek!
- Hová? Miért? - Rezzent össze Károly
- El?ször is, vásárolnom kellene valamit magamnak, nem maradhatok mindig ebben a göncben. Meg aztánr30;
- Aztán?
- Nem érdekes.
- De igen, ha elkezdted fejezd be! Mit akartál mondani?
- Csak azt, hogy muszáj valami lakás után néznem. Rendbe kell hoznom az életem, mert mire a pici megérkezik, rendben kell, hogy legyen. - Kitti két kezébe fogta kávésbögréjét, úgy ült, s elgondolkozva beszélt - Az éjjel sokat gondolkoztam azon, amit mondtál. Igen, felel?s vagyok érte, s nem mindegy mi lesz vele. Muszáj összeszednem magam, ha azt akarom, hogy nyugodt, kiegyen-súlyozott gyerek legyen bel?le. Igazad van, Zoli is ezt várja t?lem. Elég volt a nyafogásból, lépnem kell.
- Így igaz, de azért nem kell elmenned. Töltsük el együtt ezt a hetet, s utána segítek neked, ha akarod.
Kitti elgondolkozva ült, az esze azt súgta, mennie kell, de mégsem tudja rászánni magát. Nem tudta miért, de úgy érezte, nehéz lenne elmennie.
- Vásárolnom akkor is kell. - szólt csendesen.
- Az áruházban mindent megkapsz, s közben megbeszéljük, hogyan tovább.
- Tominak nem szólunk, hogy hol vagyunk? Nem fog haragudni? - Kérdezte a lány, miközben ráhajtottak a f?útra.
- Miért haragudna? ?t most kellemesebb dolog érdekli, nem az én társágom. Velünk is így volt annakidején.
- Jogos, de amióta itt vagyok, alig beszéltél a fiaddal. Nem akarok közétek állni.
- Te sohasem állhatsz közénk. Se te, se más. ? tudja, hogy szeretem, mindig mindent érte tettem, de azt is tudnia kell, hogy én is ember vagyok, s ha úgy adódik, igenis háttérbe kerül egy kicsit. Most már ? sem bánja, hisz úgy t?nik megtalálta a párját. Különben is ?k a jöv? héten elmennek, s akkor ismét egyedül maradok. Nekem is jár egy kis boldogság, azt hiszem. - Tört fel Károlyból hirtelen.
- Boldogság? - Nézett rá értetlenül Kitti.
- Igen, nagyon jó, hogy itt vagy. Tudom, hogy nincs fojtatás, de most jó. Az most nem érdekel mi lesz kés?bb! Most nem! Kérlek, ne menj el!? Töltsd el velem ezt a hetet! Nem akarok t?led semmi olyat, ami tilos, csak szeretném, ha itt maradnál, hogy legyen, kivel megosszam a napjaimat. Azt hiszem, neked is kell egy kis jó. Elmehetnénk együtt valahová. Táncolni talán, vagy moziba, színházba. Évek óta nem voltam csak a diákjaimmal színházba, de az is más. Mint magánember egyedül nem volt kedvem menni. Gyere el velem, csak úgy, mint barát. Abban semmi kivetnivaló nincs. Persze, ha nem ciki neked, egy 20 évvel id?sebb férfival mutatkoznod.
- Most te beszélsz butaságot, miért lenne ciki? Ne mondja meg nekem senki, hogy kivel megyek moziba, ez had legyen az én dolgom.
- Akkor eljössz?
- Ne haragudj, de nem tudok elmenni veled. Nem azért, mert 20 évvel id?sebb vagy, hanem, mert még szomorú a szívem. Úgysem lennék jó társaságod. Próbálom tartani magam, de nagyon szerettem Zolit, s most még fáj. Sokat segített, amit tegnap mondtál, de még nehéz. - Felelt Kitti, sírással küszködve. - Az igaz, hogy én is jól érzem magam veled, mert megnyugtató a lényed, de még nem tudok örülni semminek. Hála neked, azon már túl vagyok, hogy kárt tegyek magamban, de még sok id? az, míg elfelejtem Zotyát.
- Nem kell elfelejtened, hisz azt nem is lehet. Csak el kell engedned. Ha elengeded könnyebb. Ne haragudj rám. Önz? alak vagyok, mert csak a magam lelkére figyeltem, a tiedre nem. Pedig az most fontosabb. Igazad van, még sok id? kell, hogy rendbe jöjj. Csak azt engedd meg nekem, hogy segítsek, mint barátod.
- Azt tudsz. Átbeszélhetnénk a jöv?met, mert nem látok tisztán. Tudod, nem akarok senki nyakán élni, teher lenni. Nem akarom, hogy a babám elvegyék. Nekem csak ? maradt most már. - Csuklott el a lány hangja ismét. Károly megérezte.
- Azt nem hagyjuk. Mindent megkap, amire szüksége lesz, ne félj. Most csak azzal tör?dj, hogy pihenj sokat.
- Nem akarok t?led semmit, ne értsd félre. Ha lehet, elmegyek dolgozni is, az sem gond, meg kapok árvaságit is. Engem a lakás zavar. Azt kellene megolda-nom valahogy. Elvileg van egy másfél szobás lakásom, de gyakorlatilag nincs.
- Ezt nem értem, ha van, akkor miért nincs?
- Az örökségem lenne, de nem üres. - S Kitti elmesélte, hogyan mesterkedte ki nagybátyja az édesanyja tulajdonrészét, s hogy túrta ki a lakásból. - Sajnos, amíg kiskorú
vagyok, nem áll velem szóba senki. Elvileg a gyámnak kellene intézni, der30; Habár most, úgy t?nik, bíróságra kerül.
- Ha a bíróság érvényesíti is a jogodat, akkor is jó pár év, mire végrehajtás utján üres lesz. Tapasztalat, sajnos ez nagyon lassú.
- Tudom, ezért vagyok elkeseredve, hisz addig is laknom kell valahol.
- Ezen most ne törd a fejed, majd megoldjuk. Elmegyek a bíróságra, ha kell, s megteszek mindent, amit tudok. Addig meg lakhatsz nálam. Tomi még 2 évig kinn fog élni, hisz ott tanul. Nekem meg úgyis nagy az a lakás egyedül. Ha nem akarsz, nem is találkozol velem, mert, ha a két bels? szobát odaadom, teljesen szeparálva leszünk, s nem fogjuk egymást zavarni. Vedd úgy, hogy albérlet, csak azzal a különbséggel, hogy nem kell érte fizetned.
- Nem! Azt nem! Úgy nem fogadom el!
- Miért? - Döbbent meg Károly
- Azért, mert ez nálam elvi kérdés, nem kell senkit?l semmi, még t?led sem! Meg aztán az neked is pénz, mert, ha kiadnád kapnál érte. És rezsije is van a lakásnak, azt is fizetni kell.
- De egyedül fizettem eddig is.
- De egyedül is laktál. Mi meg ketten leszünk. Csak úgy kell, ha fizethetem a rám es? részt. - Kitti nem akart kiszolgáltatott lenni, ezért döntött úgy, hogy mindent a saját erejéb?l akar megoldani. S úgy gondolta, ha nem Károlynál lakna, akkor is fizetnie kellene az albérletért.
- Ha így akarod, legyen. Akkor áll az alku?
- Igen, Köszi, ez nagy segítség!
Megérkeztek az áruházhoz, Károly segített a lánynak kiválogatni azokat a ruhadarabokat, amik praktikusak, kényelmesek, és ebben az id?szakban még csinosak is.
Délután volt már mire a nyaralóba visszaértek. Tomiék a partra készültek.
- Jól elt?ntetek - Szólt apjának
- Nem akartunk zavarni. Gondoltam nem rám vagy kíváncsi. Különben meg vásárolni voltunk. Kittinek is kellett, s akkor már én is vásártoltam egy-két dolgot. Segíthetnél kipakolni. - nyitotta fel a csomagtartót.
- Oké, nem tudtuk merre vagytok.
- Csak nem hiányoztam? - Nézett fiára huncutul Károly, miközben pakolt. - Gondoltam, hogy most jobb kettesben, vagy tévedtem?
- Nem dehogy, apu nagyon szeretem Monot. Bocs, hogy keveset foglalkoztam veled, der30;
- Ne magyarázkodj kölyök. Tudom milyen ez. Örülök, hogy megtaláltad a párod. - Ölelte magához a gyereket. - De ugye tudod, hogy szeretlek. Igaz, hogy most kevesebbet beszéltünk. Így alakult. Mindketten el voltunk foglalva, de tudod, hogy csak te számítasz igazán. Ezt ne felejtsd el! Tudnod kell, mindig mindenkor számíthatsz rám. Ugye tudod?
- Igen apu tudom, de mi van veled?
- Semmi, csak belegondoltam, mi lenne velem nélküled, ha még te sem lennél. Ne feledd, ha bármikor bárkim is lenne, akkor is te maradsz a fiam. Téged mindig szeretni foglak.
- Miért mondod most ezt? Valami baj van? - Emelte riadtan tekintetét apjára a gyerek.
- Dehogy, csak reggel Kitti mondott valamit, ami most is az eszemben van.
- Mit?
- Hogy nem akar közénk állni!
- Ez hülyeség! Miért állna közénk. Az természetes igényed, hogy társad legyen, s nem igazán értem, miért nincs.
- Eddig nem értem rá, mert fontosabb dolgom volt. Meg nem is találtam megfelel?t.
- Mi dolgod volt? - Nézett értetlenül apjára a gyerek.
- Te voltál fontos, más nem is számított.
- Apu, olyan buta vagy! - Simult apjához a fiú, és hatalmas puszit nyomott az arcára.- Te vagy a legjobb apa a világon, tudod?
- Jó, jó még elbízom magam. Csak akartam, hogy tudd. Most már nem tartalak fel, menjetek fürödni, és örüljetek egymásnak.
- Ti nem jöttök?
- Nem tudom, Kittinek van-e kedve.
- Apu, ti most összejöttök? - Vetett kérd? pillantást apjára Tomi.
- Dehogy!! Miket beszélsz!? Csak barátok vagyunk.
- Miért? Kitti csinos lány és olyan szomorú.
- Több oka is van annak fiam. Az els?, hogy fiatal, a lányom lehetne!
- Miért számít az?
- Csak azért kölyök, mert nem szabad! Aztán meg id?be telik, míg kiheveri a traumát. Most halt meg a barátja, tudod.
- Az igaz, tudod hogyan? Megkérdezted?
- Nem, és nem is fogom. Tiszteletben kell tartani az érzéseket. Így is bunkó voltam, és ez nagyon bánt.
- Bunkó? Teee??
- Igen, csak egy pillanatnyi gyengeség volt, de nagyon szégyellem magam miatta.
- Nem kell szégyellned, - szólt Kitti, aki az ajtóból mindent hallott - részedr?l természetes igény volt, csak én még erre képtelen vagyok. Ne haragudj, nem tudom meddig fog még fájni. Megígérem, ha ezen túl leszek, és még mindig velem akarsz táncolni, elmegyek, mert nem ciki mutatkoznom veled. Csak még nem tudok, ne haragudj.
- Dehogy! Én voltam hülye! Tudom, hogy nehéz neked most. Bár tudnék segíteni ebben is, de sajnos az nem megy.
- Nehéz beszélni róla, de talán igazad van. Lehet, hogy segít, ha elmondom. - Ült le a lépcs?re Kitti, s belekezdett. - Zoli nem a barátom volt, hanem már a v?legényem, mert az esküv?nk is ki volt már t?zve május 30-ra.
- Nem mondod?! - Szakadt ki Tomiból.
- De! Már mindent elintéztünk, a szertartás délután kett?kor lett volna. A várva várt nap már reggel ideges voltam, nem találtam a helyem. Furcsa érzésem volt, mintha valami hiányozna még. Zotya nyugtatott, hogy minden meg van, ez csak természetes idegesség. Így nem foglalkoztam vele. Végre eljött az óra, hogy elinduljunk. 3 kocsival mentünk. Az els? kocsiban ült Zotya 2 barátjával. Az egyik a sof?r, a másik a tanúja volt. Vidáman búcsúzott t?lem. Azt mondta rNemsokára már a feleségem leszel, nagyon szeretlek.r1; - Kitti nagyot nyelt - A középs? autóban ült Kati mama és Zoli nagyszülei. Én a harmadikban az én tanúmmal, Ida nénémmel és Zoli apukájával. Elindultunk, der30; - Kitti hangja elcsuklott, nem tudta folytatni, mert fojtogatni kezdte a sírás.
- Ne folytasd! Inkább ne! - Fogta meg a vállát Károly, miután látta, hogy a lány arca eltorzult a fájdalomtól. A fuldokló sírástól köhögni kezdett, és leveg? után kapkodva próbált megszólalni, de sehogyan sem jött ki hang a torkán. Sokkos állapotba került. A férfi szorosan magához ölelte, úgy próbálta nyugtatni.
- Szegény kicsi lány! Szegény kis csibém! Jól van, nyugi, kicsi nyugi! - Olyan szerlíden szólt, ahogyan csak lehetett. Tartotta karjában a remeg?, fuldokló lányt, aki fájdalmában csak nyöszörögni tudott. Tamás és Monique döbbenten ültek egymás mellett. Ráéreztek, mekkora fájdalma lehet Kittinek, s kis id?be telt, míg felocsúdtak, s Monique vízért rohant. Károly óvatosan megitatta a lányt, aki még mindig remegve, hüppögve megpróbált inni, de a víz nagyrésze a ruháján landolt. Károly ölébe vette, s a kanapéra fektette. Letérdelt mellé, s két karjával átölelte a lány fejét, hogy úgy vigasztalja.
- Jól van kislány. Nyugi ne félj semmit?l, most már nincs baj. Itt vagyok veled, hallod? Nyugi babám, nyugi - A férfi hangjából áradt a szeretet. Azt akarta kis barátn?je érezze, vele van. Cirógatta a lány könnyes arcát. Nézte, ahogy szemhéja alól folyik a könnye. Látta, próbál er?t venni magán, de nagy er?feszítésébe kerül minden mozdulat.
- Nyugi, csak feküdj nyugodtan. Semmi baj, csak pihenj. - Észrevette, hogy mondani akar valamit, de olyan halkan jött a hang, hogy alig hallotta. - Inni kérsz? - s miután a lány igent bólintott emelkedett, de Tomi megel?zte, s nyújtotta a Colával telki poharat. Károly karjával felemelte a lány fejét, aki gyengeségét legy?rve felült, s megitta. Lassan lecsillapodott, de nem szólt, csak ült, összetörten, szomorúan. A férfi el?tte térdelt, s megfogta a kezét.
- Jobban vagy?
- Igen, csak fáj a fejem. Ne haragudjatok rám, nem akarok ar30;
- Pszt! Ne, ne beszélj butaságokat. Miért haragudnánk. Csak pihenj nyugodtan, én itt maradok veled. Ha bármire szükséged van, szólj! Kérlek szépen.
- Nincs semmi bajom, csak nehéz a szívem. Sokszor gyötör, amíg a kórházban voltam minden éjjel felriadtam. Nem igazán adtak gyógyszert a baba miatt, azt mondták, maradjak bent, amíg megszületik, de én azt nem akartam.
- Ezért szöktél meg?
- Igen, meg valami olyasmit mondtak, hogy nem kaphatom meg a babámat, mert beteg vagyok, s így nincs biztonságban nálam. Azt hitték, alszom és nem hallom. De én nem vagyok hülye! Nekem kell a babám! - sírta el magát ismét - Ugye nem vehetik el t?lem!? - Nézett kérd?n Károlyra, aki nyugtatóan ölelte magához.
- Nem persze, azt nem engedjük! Azt én úgysem hagynám. Te csak pihenj, ne izgulj. Minden rendben lesz. Megengeded, hogy segítsek neked?
- Miben?
- Mindenben, amiben csak tudok. Szavazz meg nekem egy kis bizalmat. Semmi mást nem kérek t?led, csak azt.
- Nem akarom feldúlni az életed, se neked, se másnak. Nem kérek t?led semmit sem.
- Nem, hisz én akarok t?led kérni. Csak egy kis bizalmat kérek. Had segítsek, úgy, mint barátod. Azt mondtad, barátok vagyunk. Ugye azok?
- Igen.
- Rendben. A barátok meg azért vannak, hogy segítsenek egymáson, ha kell. Igaz? Kezet rá. - Mosolyodott el, s nyújtotta kezét a lány felé. Kitti kezet nyújtott. Mosolyogni próbált, gyengének érezte magát, nem tudta mit tegyen. Itt van ez a férfi, aki a bizalmáért könyörög. Jó-e amit tesz? Tépel?dött. Tetszett neki Károly ragaszkodása, de mégis bizonytalan volt. Úgy gondolta azonban, abból nem lehet baj, ha segít neki egy barát. Könnyein keresztül Károlyra mosolygott, aki szintén egy mosolyt küldött felé.
- Végre mosolyogni látlak. Jól áll neked. - Bókolt.
- Neked sem áll rosszul. - Vágott vissza Kitti.
- Na ezt megbeszéltük. Jól vagy? - Simogatta meg az arcát - azt szeretném, ha minél el?bb megnyugodnál. Gondolkozz azon, mit csináljunk, Tomiékkal menjünk, vagy maradjunk itt augusztus közepéig. Akkor kell nekem a táborba mennem.
- Hová?
- Balatonmária-fürd?re. El?tte még hazamegyünk. Segítek átrendezni a szobákat.
- Tomival már beszéltél err?l?
- Nem, majd megbeszélem, de nem lesz gond.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 24. Wednesday,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
