Napfény-pillék könnyû libbenése
ébreszt egy mosolygó reggelen,
csöndben bújok tested melegébe,
arcodon álmod csókját keresem.
Kérlek, ne szólj, csak érints meg,
lágyan, ahogy a hûs patak habja
simítja a mélyben alvó köveket,
ahogy féltõ karját köréjük fonja.
Szemedben tudatra ébredõ világok
fénylõ ezüst-kék mozaikja csillan,
szavak nélkül suttogsz szerenádot,
bíbor vágyad selymébõl a fátylam.
) .
