|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,189
Nem aktiváltak: 0
|
|
Vártam csókod; meg is kaptam,
Forrót, követel?z?t;
Újra egyet, aztán az el?z?t;
Megannyit; mindenhová;
Ó istenem, hogy vágytam rá!
Ölelsz.
Remegve karodban fekszem,
S csak remélem, hogy neked tetszem.
Azt mondod igen,
de ki tudja, hogy én kellek-e neked
vagy csak a testem..?
Égek, mint tarló t?z a messzeségben.
Rég nem égtem;
Pedig valaha a t?znek éltem,
S vágytam két kezedre,
Izzó ajkadra, szép testedre.
Tudom elj? a nap,
mikor az a láthatatlan kalap
fejedre kerül
s én legbelül már nem égek,
Porladok.
Csókolj hát, míg itt vagy nekem,
Engedd, hogy két kezem átöleljen,
szíts tüzet minden nap bennem,
hagyj még élnem Édes Istenem
|
|
|
- május 23 2007 12:58:23
Mennyi vágyakozást sejtet ez a vers és szinte követeli, hogy ne legyen még vége, mert a tolakodó gondolatok már ott élnek legbelül.Szép volt.
Üdv: Tibor |
- május 24 2007 05:21:08
Húha! Csak így egyszer?en.  Valami lüktetésben ég az egész vers. Egészen az utolsó versszakik, amikor is az átcsapó szabályosság megszelídíti az óhajt. Nagyon szép.
Üdv Ica |
- június 02 2007 13:08:15
Köszönöm, hogy olvastátok, örülök, hogy tetszett! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. augusztus 19. hétfő,
Huba napja van.
Holnap Alkotmány ünnep, István napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
