|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
Az Ember
Az Ember, falevél a szélben.
Pedig mindent, mit az Isten adott
Zöld, felnő, terem majd elszárad...
Földre esik, elrothad ott.
Ilyen az Ember vágya is
Születik, nehezen megér
S nem veszi észre, végül semmit nem ér.
----------------------------------------
Múltidőben voltam én is valaki.
Voltam Hópehely mely az Égből esett
Szél vert, vert mindenki engemet.
Meghúzódva titkosan egy arcra estem
S onnan vizcseppként földre,
Te voltál ki kezével letörölte.
Voltam füst, kéményből vékonyan jöttem
A kék Ég felé emelkedve, szálltam az örökségben.
S a szél szétfoszlatja rejtélyem
Élő tüzből meleget adva, gondolatban kiégtem.
S nem voltam más: Csak szél, mely hajadat fújta
A világ titkát mélyből füledbe súgva,
Simogattam arcodat, de újból útra keltem...
Vittem magammal virágok illatát, Stiglicek énekében.
Nem voltam más:Csak szellem
Mely éjjelben, álmodra rászálltam édesen.
Te voltál ki reszkető hanggal hívtál
Fejed felől a felhőket szétrepítsem, hozzam a tisztát.
De elűztél, nemtörődve vélem
Hát sirjál egyedül, hiába való volt segítségem. |
|
|
- June 15 2009 13:10:58
Kedves Iytop!...Nagyon szép képekbe csomagoltad az életed és a végén pedig a keserűség, sajnálatos esemény!...Tetszett!...Lyza...  |
- June 15 2009 15:56:09
Van akit kihasználnak, van aki kihasznál, ezt mondtad el verseddel, de azért inkább jobb segíteni, hisz lelkiismeretünk akkor nyugodt.
Szeretettel Joli |
- June 15 2009 18:38:56
Kedves Elemér !
Nagyon szép!!!!!!Ez nem egy átlagos ember,fel van vértezve csodálatos szívvel és hatalmas lélekkel, gyönyörű versedhez gratulálok.
üdv:gufi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 18. Thursday,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
