|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
P-03
A mi strandunk
Mi lehet egy egetverő élmény egy strandon? Sokan biztos megmosolyognák , ha egy gyerek ezt is felsorolná tanév elején a nyári élményei közé.Pedig itt is történhet sok minden.De még mielőtt el kezdenék írni egy konkrét élményt, visszaemlékezésről is szeretnék mesélni. A Szüleim is itt tanultak meg úszni és jártak úszótanfolyamra , ahol egy tesi tanár bácsi „tanította” a gyerekeket.Sípszóra állandóan a víz alá kellett dugniuk a fejüket. Hát nagyjából ebből állt az úszótanfolyam. Tehát egy kicsit túloztam, amikor megtanulást említettem.Anya a strandhoz közeli házban nőtt fel, úgyhogy évekig hallotta a tanár bácsi sípszójának hangját.A füttyszó minden minden nyáron belehasított a reggelbe, mintegy kakasszó, amely meghozza a pirkadatot. Mindig jót mosolygott ilyenkor Anya.
Anyukám minden nap többször látta a strandot.Én meg láthatom,hiszen sokszor látogatom Nagymamámat.Különböző évszakokban figyelem a strand ezer arcát. Ez is felejthetetlen élmény. Ősszel avar fedi a gyepet és a szomorúan ásító medencéket. Télen egy alvó vizitündért képzelek el benne, aki a medence alján az igazak álmát aludja, friss, puha dunnával betakarva.Tavasszal, mintha egy kis élőlényt testesítene meg a strandunk.Minden mozdulatában a türelmetlen készülődést látom.Mintha integetne a fejével, kezeivel.Egy kis rakoncátlan tündér, aki a fákat nagy fürgeséggel virágokkal borítja be, a földet pedig zöld pázsittal szórja be. És persze a NYÁR! A strand igazi arca.A nyüzsgés, a gyermek zsivaj,
A „komoly” úszóedzés , a pancsikolás.Egy dal jut eszembe róla. Anyától tanultam. „Úgy élvezem én a strandot…”Nagyon szép a strandunk. Minden nyári napon megmártóznék a kristálytiszta vizében. És elérkeztünk nyári élményemhez.
Egy júniusi napon gyönyörű időben élveztük a strand nyújtotta élményeket.Egyszer csak nagyon hirtelen a felhők elkergetteék a napot az égről. El kezdett nagyon erősen fújni a szél. Mivel nem szerettem volna haza menni, először benn maradtam a medencében. Nevetni azért nem tudtam a plédekkel, törülközőkkel birkozó embereken, akiknek nem sikerült összehajtani.ezeket. Mintha egy képzeletbeli varázsló megbűvölte volna őket és varázs szőnyegként lovagolta volna meg őket..
Csipp-csepp egy csepp, öt csepp meg tíz…” aztán eső, zápor, legvégén pedig vihar. Beszaladtunk egy fedél alá a strandon. Már fölöslegesnek tartottuk a haza indulást.A fák , bokrok jajgatva hajladoztak, mintha egy dühös óriás pofozta volna őket. És hoppá!!!!!Ez a pofon túl nagyra sikerült. Egy iszonyatos recsegést, ropogást hallottunk.Szinte még mindig hallom az iszonyatos fasikolyt. A vihar gyökerestől kicsavart egy fát. Ráesett egy mellette levő zöld kabinra, és betonostól kilökte.Hát, ha öltözött volna benne valaki, egy ideig biztos nem kívánkozott volna hangos rock koncertre.A fa gyökerének helyén, pillanatok alatt egy kis tavacska képződött.
Sajnos ekkora fát nem lehetett megmenteni….
A napokban a fa helyén friss hajtásokat fedeztem fel.A fa nem halt meg! A fa tovább él fiaiban.
Az anyafa emlékeit, fürdő zsibongásait megőrzik, mint ahogy bennem is megmaradt Szüleim strandos emlékei. |
|
|
- August 01 2009 13:12:00
Kedves írás. |
- August 08 2009 08:57:21
Nem kialakult stílusú, de valóban nagyon kedves írás. Hibái ellenére jó volt olvasni. Köszönöm. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 25. Thursday,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
