Napkorong

P-29 Családi kör

Idén minden másképp lesz! – jelentette ki határozottan Jocó. A doktornő világosan megmondta, ahhoz, hogy helyrehozzák a házasságukat, kezébe kell vennie a gyeplőt. Egyáltalán doktornő egy pszichológus vagy az a pszichiáter? Ebben mindig bizonytalan volt. Lehet, hogy nem is így fogalmazott, a lényeg mindenesetre ez. Persze amikor azt mondta, rögtön az első találkozásnál, hogy nem szabad ennyire Marcsi „alá mennie”, Jocó úgy vihogott, mint egy kiskamasz. Ő bizony nem megy Marcsi alá, inkább fordítva, hihihi. Aztán fokozatosan fagyott le arcáról a mosoly, ahogy a pszichológusnő (maradjunk ebben a doktornő helyett) sorra tette fel kérdéseit. Rádöbbent, hogy már valóban évek óta nem volt sörözni Janival és Marcival, a fociról is teljesen lemondott, és a konyhapultnál, zsírpapírból való vacsorázás is a múlté. Azt, hogy két éve ülve pisil otthon, nem merte bevallani a pszichológusnőnek.

Mindegy, kár is ezen rágódni, hiszen azt a tanácsot kapták, hogy csak előre tekintsenek, nem szabad tovább a múlton keseregni. Így aztán Jocó elhatározta, hogy idén nem Aligára mennek Mari szüleihez, hanem egy felejthetetlen nyaralást szervez a család számára Horvátországba. Hónapok óta erre spórolt, most először ő intézett mindent, lakókocsit bérelt, még az autót is elcserélte Janival, hiszen az övén nincs vonóhorog. A sufniból előhalászta a régi kempingcuccokat, hálózsákokat. Az NDK-s sátor helyett fájó szívvel vett egy modern, könnyű darabot, mert az előző gyakorlatilag az Opel egész csomagterét megtöltötte volna. Helyet foglalt a supetari kempingben, megtalálta a régi Jugoszlávia térképet, és még egy útikönyvet is kölcsönkért. Úgy érezte, ez lesz életük legszebb nyaralása.

Ő tényleg szerette Marcsit. Nem is emlékszik már, Jucus hogy került a képbe. Talán az volt a baj, hogy a gyerekek mellett rá már nem jutott otthon semmi figyelem. Egész nap melózott, hogy megteremtse a családnak a megfelelő feltételeket, hajnalban kelt, húzta az igát, aztán este, amikor holt fáradtan hazaesett, Marcsi rögtön átpasszolta a kölköket, még átöltözni sem volt ideje. Persze imádta őket, nem arról van szó. Csak kellett volna neki is néhány perc nyugalom, egy kis átmenet. De nem, neki rögtön birkózni meg mesélni kellett, meghallgatni az aktuális problémákat, megnézni az új alkotásokat. A gyerekek csüngtek rajta, semmit nem éreztek abból, milyen fáradt az apjuk, mennyire nincs ő erre az egészre ráhangolódva. Marcsi olvadozott, nézte, milyen jó ember is Jocó, és közben pakolt, takarított, ahelyett, hogy legalább együtt lett volna velük. Aztán késő este, amikor már mindkét gyerek aludt, Marcsi elkezdte mesélni a nap történéseit, terveket szövögetett, és észre sem vette, hogy ő már nem is mond semmit, csak azt várja, hogy végre ágyba kerüljön. Jucus bezzeg mindig észrevette, ha Jocónak rossz napja volt, ha valami bántotta, ebédszünetben, a közös cigizéseknél mindenre részletesen rákérdezett, soha el nem felejtett semmit, amit korábban mesélt neki. Az a legfurcsább, hogy nem is a szex, nem is a teste vonzotta először, hanem ez a figyelem. A többi aztán jött magától, a sablonos történet.

Előre kell nézni. Ő szerette Marcsit, Jucus pedig nem volt hajlandó elhagyni a férjét és az ikreket. Ez a nyaralás remek alkalom lesz arra, hogy újra összekovácsolja a családot. Két hét a csodálatos Adrián, hajdani nászútjuk helyszínén. A gyerekek nem tudtak semmit a történtekről, minden a hátuk mögött zajlott. Kati amúgy is alig volt már otthon, legtöbb idejét a barátaival töltötte, Peti pedig annyira odavolt az apjáért, hogy nem tűnt fel neki semmi. Minden adott tehát az újrakezdéshez.

Marcsi igazán rendes volt. Látszott, hogy ő is akarja ezt az utat, ad egy esélyt Jocónak, még azt sem bánja, hogy idén először nem a szüleivel nyaralnak. Lelkesen pakolt, még egy új fürdőruhát is vásárolt. Na, nem bikinit, hanem egy fekete egyrészest, de ez legalább jótékonyan eltakarja az elmúlt évek során felszedett kilókat. Tetszeni akart. Gondosan végiggondolta a kétheti menüt, Jocó kedvenceihez minden hozzávalót bevásárolt. Nem bánta, hogy számára ez az utazás sok munkával jár majd, hiszen étteremre nem lesz pénzük, a főzésben, mosogatásban másra nem számíthat, a gyerekeket se akarja ezzel terhelni a nyaralás alatt. Nem baj, a lényeg, hogy köztük újra minden rendben legyen. Tetszett neki, hogy Jocó végre kézbe vette a dolgokat, élvezte, hogy nem neki kell mindent megszervezni, kitalálni, eldöntötte, ő mindenképp jól érzi majd magát.

Arról, hogy a két hét folyamán szinte minden nap esett az eső, nem tehetett senki. Az sem Jocó hibája, hogy az ő Jugoszlávia térképén az autópályák még nem szerepeltek, így összesen háromszáz kilométernyi kerülőt tettek, és az utolsó braci kompot is lekésték. Abban végül igazat kellett adnia Marcsinak, hogy talán nem szombaton kellett volna indulniuk, így órákig álltak a fizetőkapuk előtti dugókban, és Jani kocsijának a hűtővize is felforrt. Szerencsére Marcsi gondosan csomagolt, volt náluk elég enni- és innivaló, sőt, még törülközőket is bekészített, azokat bevizezve magukra tették, így még a kényszerű fűtés is elviselhetőbb volt a kánikulában. Marcsi jó kazettákat válogatott az utazáshoz, Hofi poénjain még a legszorultabb pillanatokban is jókat nevettek. A kompkikötőben töltött éjszaka után kész felüdülés volt a kicsit piszkos kemping, az Adria csodálatos vize pedig végképp elfeledtette a kellemetlenségeket.

Jocó elégedetten sóhajtott. Úgy érezte, sikerült a terve. Legyőztek minden akadályt, a körülmények ellenére mindenki remekül érzi magát. Amikor belépett a lakókocsiba egy újabb üveg hideg sörért, hangfoszlányokat hallott az emeletes ágy tetejéről. Hallgatózni kezdett:
- Basszus, tiszta gáz az egész – hallotta Kati hangját. – Az öregeim eltökélték, hogy rendbe rakják az elcseszett házasságukat, és ehhez nekünk kell asszisztálnunk. Apám játssza itt a főnököt, közben még egy szaros képeslapot sem tud feladni egyedül. Anyám meg jó pofát vág hozzá, sőt, kényezteti, hízeleg neki. Az idegeimre mennek. Itt rohadunk a tengerparton, sehol egy jó pasi, az idő szar, a lakókocsi tréh, megzabálnak a szúnyogok, rohadtul nem érdekel Split meg Trogir öreg városa, és amúgy is, tiszta ciki, hogy tizenöt évesen az öregeimmel nyaralok az Isten háta mögött.
- Nem, nem megyünk idén Aligára, ne is mondd. Igen, tudom, hogy most van ott mindenki, engem is kb. ezren hívtak, lemaradok a legnagyobb bulikról, és Ferivel sem tudunk találkozni. Az egész nyaram egy nagy rakás szar, köszönhetően Apám családegyesítő terveinek, vagy mi.

Eleget hallott. Jocó felbontotta az üveg sört, halkan osont ki a lakókocsiból. Letelepedett Marcsi mellé a gyékényre, átkarolta a vállát, és halkan odasúgta:

- Drágám, úgyis rossz idő van, mit szólnál hozzá, ha inkább holnap hazaindulnánk, és útközben beugranánk még néhány napra a szüleidhez Aligára?

2009. július 31.

Hozzászólások

Peszmegne Baricz Agnes - August 08 2009 08:31:05
Aki ezt írta, jó empátiás készséggel rendelkezik. A történet főszereplője Marcsi. Körülötte forog a világ. Tulajdonképpen finoman sztárolva van. Vagy ő írta?