|
Ma 2010. szeptember 09. csütörtök,
Ádám napja van.
Holnap Nikolett, Hunor napja lesz. |
|
Szememben az est árnya reszket,
markomba gyűröm lelkem rongyait,
fáradt eső dallamában kereslek
és ölembe hullanak kongó szavaid.
Az idő fűz-ágai már földig hajoltak,
létezésem bús imáját dúdolom,
vállamba karcolta csendjét a holnap,
éjszaka vajúdik egy árva csillagon.
Kortyolom a gondolat cseppjeit,
emlékek arca olvad homlokomba,
álmaim vizében felsejlő perceid
fátylat lehelnek karcsú hajnalokra.
|
|
|
- augusztus 09 2009 21:34:14
Kedves Manon!
Csak halkan mondom: Gyönyörű.
üdv:gufi |
- augusztus 09 2009 21:47:17
Gyönyörű emlék, a hajnala is. |
- augusztus 09 2009 22:46:19
aztaaaa....nagyon tetszik...
Szememben az est árnya reszket,
markomba gyűröm lelkem rongyait,
fáradt eső dallamában kereslek
és ölembe hullanak kongó szavaid....ez csodálatos...köszönöm!!!... szeretettel...duma... |
- augusztus 09 2009 23:32:10
Nagyon szép!
Üdvözlettel:nagygabi! |
- augusztus 09 2009 23:58:42
Szia Manon!
Ha nem írnád ki a neved, akkor is ráismernék!
Összetéveszthetetlenül Manonos lett!
Mégpedig a legjobb fajtából való.
A rímek szokásosan szépen megmunkáltak. olcsó rímeket nálad egy jó ideje már ritkán találni. Ami bizonyítja, hogy van itt a korongon is fejlődési lehetőség.
A gondolatisága is rád vall.. Szinte minden sorban jellegzetesen Manoni megfogalmazások vannak!
Pl : Karcolta csendjét a holnap...
És akkor egy kis versmagyarázat, mit látok én!
Mert az ilyen elvontnak tűnő képeket is érteni kell.
Verset magyarázni nem szoktunk, de a vége sorok nagyon megérdemlik.
emlékek arca olvad homlokomba,
álmaim vizében felsejlő perceid
fátylat lehelnek karcsú hajnalokra.
Az olvadó emlékek tavában, álomképként elevenednek meg a hajdan együttöltött percek. a kevésbé jól sikerülteket az idő fátyollal szépíti.
Jól éreztem magamat versed társaságában.
Nagyszerű allotás!
Szeretettel:szisz |
- augusztus 10 2009 08:20:29
 S
Z
É
P!....................................................................Szeretettel:bé. |
- augusztus 10 2009 10:11:08
Szia Manon!
Az inponál benned hogy mindig magas a mércéd:s mindig mérce fölé kerül az írás !
Kézcsók s gratula!
gen;O). |
- augusztus 10 2009 12:00:27
elvarázsolt és számomra nagyon szomorúak soraid.. |
- augusztus 10 2009 13:15:53
Szép, sejtelmes titokzatos versedhez szeretettel gratulálok |
- augusztus 10 2009 13:51:55
Kedves Manon!
Hát ez valami varázslat. Többször is elolvastam, Király!!!!
Grt. Sancho |
- augusztus 10 2009 14:21:11
kedves Manon....természetesen megint varázslatos szavakat kötöttél csokorba,amitől az ember lelke kivirágzik...
üdv:mine |
- augusztus 10 2009 16:23:55
Komolyan tetszett. Nagyon jó vers. Gratulálok: jomolnar |
- augusztus 10 2009 17:27:39
Szia Manon Kedves!
Gyönyörű, mint a lelked! Ezt el kell mentenem. Boldog vagyok, hogy olvashatlak!
Puszi: J. |
- augusztus 10 2009 19:35:26
Gyönyörű! Nagyon szépek a képek! Osztályzom!
Szeretettel: Mist |
- augusztus 10 2009 20:06:12
Kedves Manon!
Csodálatos, varázslatos verset írtál. Olyan vagyok, mint egy kisgyerek, aki feltalálta a spanyolviaszt. Az okosok azt mondják erre, hogy "aha"-élmény. Hát ezt adta nekem a versed. Már több hasonlót olvastam, csak nem döbbentem rá a technikára.
Ez egy szenzációs "fregoli" vers. 3 négysoros vsz. keresztrímmel. Ha a keresztrímeket is megtartjuk, akkor is 12 variáció hozható létre belőle úgy, hogy a tartalom nem változik, a hangulat is csak kissé árnyalódik. Ha nem ragaszkodunk a keresztrímhez, a variációk száma megduplázódik. Komoly a vers témája, bocsáss meg, hogy játszottam vele. Hármat összeraktam, kettőt, utólagos engedelmeddel leírnék a kezdőknek, a kicsiknek - mint amilyen jómagam is vagyok - tanulásként.
Halkan
markomba gyűröm lelkem rongyait,
szememben az est árnya reszket,
és ölembe hullnak kongó szavaid.
Fáradt eső dallamában kereslek,
létezésem bús imáját dúdolom.
Az idő fűz ágai már földig hajoltak,
éjszaka vajúdik egy árva csillagon.
Vállamba karcolja csendjét a holnap,
emlékek arca olvad homlokomba,
kortyolom a gondolat cseppjeit.
Fátylat lehelnek karcsú hajnalokra
álmaim vizében felsejlő perceid.
Halkan
ölembe hullnak kongó szavaid.
Fáradt eső dallamában kereslek,
s markomba gyűröm lelkem rongyait.
Szememben az est árnya reszket,
éjszaka vajúdik egy árva csillagon,
vállamba karcolja csendjét a holnap,
míg létezésem bús imáját dúdolom.
Az idő fűz-ágai már földig hajoltak,
fátylat lehelnek karcsú hajnalokra
álmaim vizében felsejlő perceid.
Emlékek arca olvad homlokomba,
míg kortyolom a gondolat cseppjeit.
Gratulálok a gyönyörű vershez, és köszönöm, az élményt.
Szeretettel: Ági |
- augusztus 11 2009 17:32:30
Gyönyörű, felülmúlhatatlan...
Maryam |
- augusztus 11 2009 18:42:39
Drágák vagytok, nagyon köszönöm nektek.
Kedves Ági, neked külön köszönöm hogy ilyen alapossággal értékelted. |
- augusztus 12 2009 16:08:08
Majdnem lemaradtam a versedről . Nem volt időm, csak kutyafuttában olvasni.
Vágyódó és egyben elengedő sorok, amit bennem keltettél gyönyörű verseddel.
Szeretettel Joli |
- augusztus 12 2009 18:27:03
Köszönöm szépen nektek is Scarlett, Joli. |
- augusztus 15 2009 17:05:37
Drága Manon! Én is csak halkan súgom, mint gufi, hogy egyszerűen CSODÁLATOS a versed. "markomba gyűröm lelkem rongyait" varázslatos, lenyűgöz, ahogyan kifejezed az érzéseidet. Szisz már írta, de én is megismétlem, ha nem tudtam volna, hogy Te írtad a verset, akkor is ráismertem volna. Felülmúlhatatlan!
Szeretettel: Gyöngy |
- augusztus 15 2009 18:14:50
Drága gyöngy! Neked is hálásan köszönöm. Nagyon örülök hogy tetszett. |
- augusztus 17 2009 17:55:08
Nagyon szép Manon! Gratulálok. |
- augusztus 19 2009 08:45:43
Kedves heaven, neked is nagyon köszönöm. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
