|
Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
|
|
Elégett múltam porából nőtt keresztem,
Hátamra vasszögekkel felverve,
Súlyától roskadok, de mégse eresztem,
És vánszorgok esőostor verve.
Napnyugtából jövök, napkeltébe tartok,
Ám túl hosszúra nyúlt az éjóra,
Nem tisztulnak ki még a sötétség-partok,
Hajóm vízhez fagyasztja a bóra.
De mielőtt jégcsap nőne az arcomon,
Megcsillan a napkelte az égen,
Meleg szél süvít végig gyenge harcomon,
S keresztem elég fényed tüzében.
|
|
|
- March 08 2010 18:01:33
Szép, szinte misztikus a versed, gratulálok |
- March 08 2010 19:22:31
Tetszett, a végére már enyhül a szenvedés.
Maryam |
- March 08 2010 19:49:36
Sötétségből a fénybe, negatívból a pozitívba, szenvedéssel teli út, de megéri végig menni rajta.
Szeretettel: Léna |
- March 08 2010 20:04:35
Hát igen, talán még én is remélek. |
- March 09 2010 03:21:12
Gyönyörű,dallamos vers!Gratulálok!!! |
- March 12 2010 11:33:48
Szép,nagyon tetszett!
Szeretettel:Vali. |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. March 28. Thursday, Gedeon napja van. Holnap Auguszta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|