|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Kipattant egy buborék
és a felszín kitárult.
Virágporos illat szállt
és a völgyekre hullt.
Bíbor szirmok mezején
milliárd csodás virág
és körülötte a világ,
csupa pompa, csupa fény.
Szikrázó hegyormok fölött,
azúrkék égen lila felhők,
színek, illatok között,
fuvoláznak békés szellők.
De ott fenn, arra távol
sejtelmes csillagfény világol.
Mindenütt fekete mélység,
dermesztő gyilkos üresség.
Steril kavicsok dobolnak,
kihalt bolygók sziklabércein.
Üstökösök jéghegyként bolyongnak,
a végtelenség sötét útjain..
|
|
|
- október 06 2010 05:21:08
Érdekes a versed, tetszett. Képeid gyönyörűségesek. |
- október 06 2010 09:53:01
Szép kozmikus párhuzam! Vajon tudjuk eléggé értékelni a Földet?
Üdv. Feri |
- október 06 2010 19:03:35
Nagyon különleges ,szép vers! Engem is megérint mindig ez a téma: Néha félelmetes!
Szeretettel:Geot |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. szeptember 16. hétfő,
Edit napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
