|
|
 
Télbe szakadva
Hűvös szél símogatja bőröm,
Ordító hideg vicsorog torkom előtt,
Emberek jönnek s remegve mennek,
Mészárló állattól bebugyolálva félnek.
Kinti Világ rohan, szalad és fél,
Szemem ablakából pislákol az éj.
Tűz martaléka minden érzés bennem
S nincs hideg melytől fájna lelkem.
Nincs olyan Nap
Miben olvadna jegem,
Nincs olyan Szörny
Melytől remegne testem.
Magamra öltöm méretes kabátom,
Sálam mint kigyó tekereg nyakamon,
Bundás bakancsban lépek a jégre,
Elindulok rajta magamtól se félve. |
|
|
- november 22 2011 19:20:42
Kedves Hunor!
Szép versedhez gratulálok.
Üdv:Jack51. |
- november 22 2011 20:32:47
Hunor!
Nagyon -nagyon szép versedhez gratulálok!
Tetszet: Pircsi |
- november 22 2011 20:48:40
Ez nagyon jó, igazi férfi vers, tetszett
|
- november 23 2011 11:19:38
Gyönyörű gondolatok, örömmel olvastalak. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. március 30. hétfő,
Zalán napja van.
Holnap Árpád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
