Féltékenység zöldszemü szörnyetege színre lépett,
feléget minden jót és szépet, mi eddig éltetet,
elpusztít mindent ebböl a világból, míg csak hajára hamu hull,
csak egy van mit nem tud elpusztítani,
azt az érzést melyet többet nem tud viszonozni,
mert kit szeretet földel együtt eltüntetet,
s mikor rádöbben mit tett, szíve is megrepedt,
halálos sebböl vérzik, de tudja túlparton vele találkozik,
Mosolyog hát s várja a percet az órát,
hogy Ö-t mikor ölelheti újra át.
Helen Bereg - január 13 2008 07:32:40
Szomorú vers. Helyesírásilag több hiba is van benne. Oda kellene figyelni rá! A versírónak felelössége van az olvasói felé. Szabadon folyó, inkább elbeszélö forma. Egy kis ráfordítással javíthatnál rajta. Ica
kormi37 - január 13 2008 08:18:59
Szia nekem tetszett a versed jó a megfogalmazása. Üdv.Kormi
