|
Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Már elfutottak a végtelenbe
a fényesre koptatott acélsínek.
Pipacsok, búzavirágok virultak
az olajos talpfák töveinél szerényen
furcsán-furán, túlélésre berendezkedve.
Azt mondtad:minek nőnek, ha a bűzös
száju mozdonyok halálra égetik őket?
A szél sem segíthet máshogy, csak magjaikat
széthordja, újranöveszteni majd szapora halálnak.
Az állomás padjára ültünk. Akarva-akaratlan
blúzodba belestem. -Formásak kebleid-
Ezt magamnak megjegyeztem, ahogy az a huncut szél
orromba csalta illatod...nevettél ezen ahogy észrevetted.
Menta, és zsálya volt leheleted, szemedben a nyár éledt
arcodra pirulva égett. Érezni vágytam csókod ízét.
Föléd hajoltam. Valami új erő font karomba akkor;
rózsakertben jártam veled, kinyílt a szerelem
mint a tearózsa-szirmok szoktak tavaszkor... |
|
|
- May 22 2013 10:57:09
A szerelem ünnepi pillanatait adja a versed!
Gratulálok!
kata |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 25. Thursday, Márk napja van. Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|