|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Borostyánként futsz végig az életemen,
míg lélegzem körbezár a szeretet,
minden virág, tudnod kell, a lételemem
rózsa, nárcisz, gyöngyvirág a szerelem.
Amíg élek velem leszel, én szeretlek,
kellesz, mint borostyánnak a friss eső,
majd napsugárral együtt én is nevetek
életünk egén már nincs borús felhő.
Adtad szíved a szerelmünk kezdetén
én azt ápoltam évtizedeken át,
velünk volt minden pillanatban a remény,
ha bántottalak, nézd el nekem már,
elfáradt lelkem, az alkony közeledik
de ha újra- és újra visszagondolok,
befoltozta az idő a szív vélt sebeit,
már csak egyetlen imát, egyet mormorok:
adj nékem erőt, hogy éljek még kicsit,
borostyán levele, hadd simítsalak,
lelkemen még egy rózsabimbó virít,
hadd nyíljon ki utoljára, mint a tavasz
mely minden évben, elvarázsol megint,
észre sem vesszük, hogy nem csak egy rózsa
hanem millió, és borostyán legyint,
szép az élet, újból erről szól e nóta.
Borostyánként futok végig életeden,
míg lélegzel, tiszta szívvel szeretlek,
a fény és minden virág lételemed,
virág vagyok, elválni nekünk nem lehet!
Borostyánként együtt futunk, nem állunk meg,
jöhet az alkony, és újra szeretünk,
mire pirkad, összebújunk, nem fázunk meg,
a napsugár ereje és a szeretet ott lesz velünk.
|
|
|
- March 30 2014 07:43:18
Drága Évikém!
Ez a vers annyira szép, hogy már másodjára olvasom.
"Borostyánként futok végig életeden"
A borostyán örökzöld!
Szeretettel gratulálok, baráti ölelésem: Maria  |
- March 30 2014 08:00:53
Igen Marikám, én a borostyánhoz hasonlítom életünket, levelei szív alakúak, mintha emberi szív lenne. Ugyanakkor mivel örökzöld, jelképezi számomra az "örök életet", termései apró fekete bogyók, mely ugyan az ember számára mérgezőek, de a madár fontos tápláléka télen. Mivel ezek a bogyók télre fejlődnek ki igazán, biztosítva a kis élőlények életben maradását télen, ha nincs aki gondoskodjon eledelről nekik. De az emberek jók, és figyelnek a madarakra is.
Egyébként én úgy gondolom, hogy az egymást szívből, igazán szerető párok így kapaszkodnak egymásba egy életen át, mint ahogy a borostyán kúszik a természetben és átöleli a mindenséget.
Köszönöm szépen, hogy olvastál, tudtam, hogy érteni fogod a lényeget, a mondanivalómat.
Szeretettel ölellek:
Barátod: Évi |
- March 30 2014 14:47:03
Drága Anya! Nap,mint nap meglepsz valami szépséggel engem és másokat is! Nagyon gyönyörűséges a versed és fontos nekem,már oly okból is,hogy a kedvenc növényem a borostyán,amit egy gondolok a költészettel,mert úgy ahogy a költészet örökzöld marad,így tesz a borostyán is,mi nemesíti a fákat,s falakat szépséges létével. Momentumként szeretem beleírni a verseimbe a borostyánt. Köszönöm,hogy megírtad szépséges versedet! Szeretettel ölellek! Kisfiad! |
- March 30 2014 15:48:45
Drága Kisfiam!
Természetesen Petőfi költészetét "tanulmányoztam", gondoltam "átültetem" egy másik témára, mondanivalóra a borostyánt. Imádom ezt a növényt, elvarázsol, mint Petőfi, no és Te, kedves Kisfiam elkényeztetsz, túlértékelsz méltató, kedves szavaiddal, de nem mondom azt, hogy nem esik jól. Köszönöm.
"ARANY JÁNOSHOZ
TOLDI irójához elküldöm lelkemet
Meleg kézfogásra, forró ölelésre!...
Olvastam, költőtárs, olvastam művedet,
S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége.
Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni:
Nem tehetek róla... te gyujtottad ugy fel!
Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi
Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel?
Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt
Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.
MÁS CSAK LEVELENKÉNT KAPJA A BOROSTYÁNT,
S NEKED RÖGTÖN EGÉSZ KOSZORÚT KELL ADNI.
Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?
Hogy lantod ily mesterkezekkel pengeted.
Az iskolákban nem tanulni, hiába,
Ilyet... a természet tanított tégedet.
Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű,
De oly tiszta is, mint a puszták harangja,
Melynek csengése a rónákon keresztűl
Vándorol, s a világ zaja nem zavarja.
S ez az igaz költő, ki a nép ajkára
Hullatja keblének mennyei mannáját.
A szegény nép! olyan felhős láthatára,
S felhők közt kék eget csak néhanapján lát.
Nagy fáradalmait ha nem enyhíti más,
Enyhítsük mi költők, daloljunk számára,
Legyen minden dalunk egy-egy vigasztalás,
Egy édes álom a kemény nyoszolyára!
Ezen gondolatok elmém környékezték,
Midőn a költői szent hegyre jövék fel;
Mit én nem egészen dicstelenűl kezdék,
Folytasd te, barátom, teljes dicsőséggel!
(Pest, 1847. február.)"
Köszi, hogy olvastál, szeretettel ölellek, puszi: Anyu |
- March 30 2014 16:23:46
Drága Anya! Ami szép az szép ,kétség se fér hozzá! Puszillak szeretettel! Kisfiad! |
- March 30 2014 16:28:19
Hát valami fenségeset költöttél Kedves Évi. |
- March 30 2014 16:51:03
Drága Kisfiam, köszi szépen, hogy visszanéztél. Örülök, hogy tetszik.
Puszi: Anyu |
- March 30 2014 16:51:59
Elemér kedves, köszönöm szépen méltató szavaidat.
Szeretettel: Évi |
- March 30 2014 21:32:46
Borostyánként futok végig életeden....
Szédületes megfogalmazása a hosszú ideig tartó együttlétnek, szeretetnek!
Elemér szavait ismétlem!
Ha kritikusan próbálok beleásni a versbe akkor sem találok semmi kivetnivalót. Ez így egész, kerek és gyönyörű!
szeretettel: szisz |
- March 31 2014 02:04:38
Kedves Szisz!
Nagyon szépen köszönöm méltató, kedves szavaidat, lelki szemeim előtt így jelent meg egy hosszan tartó - évtizedekig- szerelem, szeretet, talán így tudom a legjobban jellemezni, kifejezni, ezt az érzést.
Köszönöm szépen a kritikát.
Szeretettel: Évi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 25. Thursday,
Márk napja van.
Holnap Ervin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
