|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,202
|
|
Szívembe hervad a vágytalan álom,
lábam nyomában dermedt ősz-viasz,
amint a ferde fényeket bezárom,
kihull belőlem sok okult vigasz.
Elszáll a néma éj, nap ködébe vész,
hozzádomborul meddőn az ajkam,
sínylődik, míg bíbelődve elemészt,
súlya tompa, csendje körbeballag.
Hiába dobott rám mindent az alkony,
megkövetnek laza, lomha esték,
az akarat némaságába hajlok,
csorbítottan vár a csonka emlék.
Amint átlengek a sűrű éjszakán,
(mily ráncos, bölcs az időtlen vénség),
derengésem vesztegel sötét falán,
dohogó nappalom hajlít kétrét. |
|
|
- October 20 2014 18:27:48
Kedves Joli.
Ezt is olvastam, és olvasni is fogom."Hiába dobott rám mindent az alkony," |
- October 20 2014 19:05:15
Kedves jolán szépet írtál.[i][/i] |
- October 20 2014 22:11:51
Kemény vers ez. kedves Joli! Engem megérintett.
Szeretettel gratulálok: Radmila |
- October 21 2014 08:36:59
Köszönöm szépen kedves véleményeiteket, Wino, Zeta, Mila !
Joli |
- October 21 2014 12:13:00
Szia Joli!
Milyen termékeny vagy! Megyek elolvasom a legutóbbi verseidet is.
Szomorú hangulat, lelki mélyszántás.
Érezni ahogy megéled, elszenveded, bánatból született ferde fényeidet. Átsüt az általad megélt éjszaka kínja.
Ennél több nem kell egy versnek. Ha az olvasó érzi, és ott van a sorok közötti hangulatban.
szeretettel: szisz |
- October 21 2014 13:52:38
Köszönöm kedves Szisz !
Tudod megtermékenyítettek  
Itt az egyedüli magányomban nincs mit tennem, se munkám, se szeretőm , így elvagyok velük, hol jobbra sikerednek, hol balra.
Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 24. Wednesday,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
