|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,197
Nem aktiváltak: 0
|
|
 
Nem bírnak el fránya fellegek. Betakarják,
Ha a jövőre gondolok, és nem akarják,
Hogy a nagy-nagy figyelmeztetés jele legyek.
Ijedtükben levél alá bújnak a legyek!
Miért, mond, miért ne gondolnék a jövőmre?
Mond, nem az volna cél, hogy haladjak előre?
Talán az én jól boldogulásom megzavar valakit?
Valaki hiszi, hogy én ölöm az utolsó okapit?
Majd, amikor fázón, borzongva búcsúzik a vad táj este…
Majd, amikor a részegnek ivóban a vége, „az este"…
Majd, amikor nyári éjben jégkrém eső hullik…
Majd amikor az élet, egyszer csak úgy elmúlik…
A fellegek vannak fölül, látom, ők mindent látnak
Rondák, lógnak, nyálasak, a földiek meg eláznak!
Az esernyő csak álom, csak képmutatás, csak pofázunk,
Közben meséljük, mi védjük magunkat és meg nem ázunk…!
Tudjuk pedig, hogy felettük, magasban van a szikrázó napfény,
Ha ránk vetülne, melengetne, és besegítene csillagfény…
Akkor lenne jó, szép, nekem való ez a világ…
Akkor már elbírnék a kevéssel, mi vadvirág…
Vecsés, 2014. május 27. – Kustra Ferenc
|
|
|
- november 05 2014 01:43:31
Szeretettel gratulálok nagyon szép,tartalmas versedhez!
Én azt kívánom ,legyen jó, szép Neked a világ!
Üdvözlettel:nagygabi! |
- november 05 2014 05:56:47
Jó a versed, Kedves Feri, nekem tetszik...
Üdv. Wino |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2020. január 29. szerda,
Adél napja van.
Holnap Martina, Gerda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
