- February 29 2008 13:21:50
Drág Ircsikém!
tehetlen ség a legnagyobb ellenség.
Nagyon nehéz ezt megélni,de sajnos muszály és a muszály nagyúr!
Sok sok erõt kívánok neked és küldök sok sok szeretetet, hogy legyen mibõl merítened.
Nagyon megható és fájdalmas verset hoztál ma. Köszönjük a bizalmad, hogy megoszottad velünk.
Szeretettel: marica mama |
- February 29 2008 14:12:58
Maricám Drága mama!!...férjem édesapja volt,de...nem tehetek róla...engem mindíg megérint ha valaki elmegy.... szi. |
- February 29 2008 14:37:35
drága Ircsikém!
Az én édesanyám botja 10 hónapig ottállt a saroban. nekem nem volt erõm eltenni, a férjem tette el,és maeglepödött, hogy egy óramulva észrevettem, hogy nincsa helyén.
Idõ kell mindenhez.
szeretettel ölel Marica mama |
- February 29 2008 14:42:18
Jajj Elis felejtem, mondani: Irtam privit |
- February 29 2008 15:04:22
Nehéz terhek ezek az ittmaradottaknak.
"Életünk utolsó napja nem megsemmisülést, hanem csak változást hoz számunkra."
Üdv.J. |
- February 29 2008 15:58:09
Sajnos ez az élet rendje, nem tudunk ellen tenni semmit. csak akit nagyon szeretünk mindíg gondolni rá, és a sírhoz kivinni a virágot és elmerengünk, magunk elé nézve, és azt mondjuk bárcsak élne. Én is veled érzek szoszikám!!!
Üdv. Kormi |
- February 29 2008 16:53:10
Errõl a témáról is lehet gyönyörûen írni! |
- February 29 2008 20:42:15
Fájó emlékezés.Szeretettel Babian |
- February 29 2008 20:44:15
[b]Pfuuu Marica.te egy eszméletlen nõ vagy....megkaptam a levelet,brutális...pozitív érzelemben...ilyet..-ilyet....nem mondom ki...!!!,ha összeáll agyamban a válasz meg is válaszolom,de addig is...-elfogadom és eszméletlenül megtisztelsz,még ha mindketten tudjuk is ...hogy ez egy jelképes kötelék lesz közöttünk...de nagyon-nagyon erõs!!! ölelés feléd...[/b]ircsi |
- February 29 2008 20:49:43
[b]Jolika...egyetértünk...nem csak vég...de kezdet is egyben...
Kormi- rendkívül jólesik együttérzésed...köszönöm Neked...
nagyeci. köszönöm az elismerést...
Babian-köszönöm,hogy újra itt jártál... mindegyikõtönek szeretetem!!!![/b]szi. |
- February 29 2008 21:05:46
Hát igen, való igaz Babian, hogy errõl a témáról is lehet gyönyörûen írni. Én akkor is írtam, mikor a szüleim meghaltak 2 hetes idõkülömbséggel és egyszerre lettek eltemetve. Fel is olvasta a pap, és hát mit ne mondjak meg volt a hatás rendesen. Na mindegy nem untatlak benneteket a gondjaimmal. Igazán nagyon tetszett a versed .Sanya |
- February 29 2008 21:36:57
Fájdalmas és döbbenetesen jó vers...szerintem. |
- March 01 2008 02:04:45
[b]gubacsi...- cookie 001 nagyon köszönöm,hogy olvastatok....szí.[/b] |
- March 01 2008 12:43:23
Erre a versre nekem most nincs kommentem... a vesr gyönyörû,s nekem élõ emlékképek, miket örökre felejteni szeretnék - csak én nem a botot nézegetem, hanem a magára maradt ruhahegyeket, s az együllétben maradt apám arcát, kinek a szemébõl örökre kiégett a láng..... |
- March 01 2008 20:59:42
Madi-drágám...NEKED kell újra értelmet adni az élethez...ez kemény dolog...de Te erõs vagy---lelked telis-tele szeretettel...nem kell munició...osztd szét......szeretettel--szí |
- March 01 2008 21:04:43
Apukám szemüvegtokját 24 éve õrzöm. Abban volt a "szeme" . Ha kinyitom lát engem. -gondolom. Persze tudom, hogy ez a vers nem a botról szól, meg tárgyakról, hanem egy mélyebb értekezés az elmúlásról, de kikivánkozott belõlem. Újból lenyûgöztél! |
- March 02 2008 08:48:22
[b]sziszifusz...köszönöm ,hogy látogatásod rendszeressé válik...megtisztelsz...nem tudom ki vagy...de annyit igen hogy ugyanaz a korosztály vagyunk....az érzések-érzékenységre való hajlamunk már ebben a korban csiszoltabb-fejlettebb...talán ezést is tudonk másokat jobban megérteni és megérezni...szeretettel-szosz.
írtam a kérdésedre...olvasd ...[/b] |
- March 03 2008 21:25:23
Nagyon-nagyon szép, és mindent átadsz vele, amit lehetséges. Szomorú, de nagyon tetszett, mikor olvastam és megértettem. (Maga a "háttértörténet" szomorú, sajnálom...)
Szeretettel: Anita |
