|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
I.
A nyelvemre veszlek
A számban tartalak
Mint egy madár fûszálról a magot
Felcsíplek s viszlek
Viszlek, míg nem érem el a napot
II.
A bátor szél s
A tükrös víz alatt
S túl a megbúvó nyirkos álmokon
Viszlek, karomban tartalak
Az életen túl, s túl a vágyon
A pusztuláson
III.
Zörgõ csontjaim, széthasadt
Kiszáradt húsomat
Darabokra szitált vágyaim,
Húzzák
Mintha millió lepke
Parányi teste összefogna
És a legnagyobb érintetlen titokban
Csak vinne-vinne
Messze, hogy a távot
Szemem visszavesse
Mint a hold karikái
A nap kihûlt szirmait
Vagy a sár a csapzott lábnyomot
IV.
Húzlak, mint bolond vándor gönceit
És az égre feszült szekeret
A lassú zörgés alatt
A maradni vágyó levelet
S a porok fent nyugvó táncait
V.
Nem éreztem semmit
És nem is érezhettem én
Az álom, hogyha álmodik
Az álmok tengerén
VI.
Csak csont vagyok és vágy
Pirkadó ébrenlét
Ziháló szaggatott csend
Csobbanás,
Még emlék
Bár hozzád húzódik
Minden ami tart
A kötll mi ringat
A cérna ami körbe vart
És a köztünk meghúzódó világ
Amit szedtem neked a virág
VII.
A belülrõl remegõ levegõ
A szárakon átfolyó hús
Bús szirmai
Körbe a por és az
Essõcseppek csontjai
A lendület ami lebegõ
Ezeket akartam mondani
Pernyék pora
Sarkából kifordult akarat
Láttam álmaimban felszántott földet
Rugaszkodó madarat
Valahonnan fel az égig
Könnyen és porladón
Betakar vágyam, átölel takaróm
VIII.
A testem festem
Veled színezem magam
Felmászom a holdig
Felhõkön keresztül, ha van
S ha mégse
Szárnyakat növesztek
S azokkal repülök az égbe
S onnan bámulok lefelé
Hogy fodrait nézzem
Hullámaid vizének
Megfestem fehérre magamnak
IX.
Festhettném vörösnek is
Zöldnek, palettám
Álmokat vetett rám
Vagy festhetném kettõnk közt
Búvó érintésnek
Nemnek és mégnek
Mindennek, elégnek
De az elég nekem túl kevés
A minden pedig túl korán
Csöpjét érzem a víznek
Pedig tudom, hogx óceán
Megfúladok, ha ölelsz
S te megfúladsz, ha ölellek
X.
A karok, a lábak, a mellek
Átölelnek(megölnek)
S minden még ami körbe vesz
Valami emel, valami
Ami körbe tesz
XI.
A tûz ûz
Körbe ér a vér
Karod, lábad, szemed
Tested körbe mér
S úgy szorít, mint keresztes sáska
Szorítja kedvesét
Csontját rágja, de felfalná mindenét
Belülrõl kirágná testébõl a nyugalmat
Agyát, a titkokat amit akarhat
XII.
Szeretkezzünk minden este
Gyönyörû testünk megfürösztve
Hínáros folyók, s homokos partok
Sziklák s riadt esõ hangok
Pattogó rezge álmok
Létezések és pusztulások
És vágyak közepette
Szeretlek fénybe
Elveszítve, s megszerezve
Szeretlek remegve, fázva
Megbosszúlva, megalázva
Szeretlek megsimítva
Megölelve, megszorítva
XIII.
Ha távol vagy, ha közel
Kifeszítve keresztes szögekkel
Tövis rózsás szalagokkal
Átfonlak, körbeveszlek
Véres vagy és elveszett
Édes és selyem színû
Mindíg csókollak
S elpattanva játszom rajtad
Te édes hegedû
Te könnyû húr, te sáros test
Világos van bár az este
Színekkel körbefest
XIV.
Rubintos gyûrûket
Hajlítok fák törzsén
S a sötét nehéz vásznain
A holdon, és fénybogarak
Sugár táncain
Az elhajlott idõn, s téren keresztül
Kezeden csókom, hátadon kereszt ül
S hordod magaddal
Viszed amíg bírod
XV.
Hajlott hátad a világot hordja
Gerinced porcelán hideg
Lépsz s a jövõt félve
Magaddal viszed
Átér a lábad a fénybe
Az egyik hátul a sötétbe lóg
Szövöd a teret, mint hálót a pók
Vonszolod, húzod gürcölve
Félve, mint mit elõször mondtál
Csókos szádon a szót.
Feküdj le édes, pihenj
Hátul a törékeny vágyak fényeiben
Vonal tépi ketté a csendet, a nyugalmat
Még húznám, ha lenne nálam toll
Folyó vagy csak harmat
Megtalálnám, s le is rajzolnám a nyugalmat
XVI.
Ilyenkor a sejtjeid, mit éreznek
Ha magadra öltöd a csendet
Rád csúszik forrón, s ölelõn
És puhán, és ünneplõn
Mit érzel, ha megérint a semmi
Amit újjaim hordoznak magammal
Belémarkolsz s vágyod
Átkötni tested ember szalaggal
XVII.
Lóg a pók két ág között
Megfeszült port ragaszt fény ráncaira
Pitypang táncok akadnak fel
Felhõül karjaidra
S rég megálmodott álmaidra
Álmaidra, ha Éva lennél
S ha én Ádám, gallyaidra
XVIII.
Emlék leszek már
S te a halott angyalok
Csörömpölését hallgatod
Kis szobád tükör padlóját nézve
Eltûnsz magadba veszve
S a kézbe mibe hajtottam fejem
Már csak saját markod
Öled, ölelik
Öreg, ezer éves újaid
XIX.
Téged nyüszített este a kutya
És érted rít álmot a kormos este
A vihar érted pusztított világot
Egyre szélesebre
XX.
Te mocskos vagy és tiszta
Ha elmentél, ne gyere vissza
Ha itt vagy legyél velem
De csak, ha kell a szerelem
A vágy vágytalansága
Hisz akkor mind hiába
Vagy.
S vagy-e egyáltalán?
Beléd kapaszkodik,
Görcsbe feszül a hiány
S a hiány hiányossága.
XXI.
Elválunk, s megínt újra
Eggyüt leszünk
KI fújjunk, majd fellélegzünk
Harmatát, mi az élet harmata
Szobor vagy, s belõled
Még is kifaragta
Az idõ az örökké levõt
A harmatot, a harmat ízû levegõt.
1.
Maradt még belõled valami
Csak rúzsod
Bõröd melege
Összegyûrt takaród
Minden, csak TE
Csak te nem vagy sehol
Az ablakot résnyire hagytam
Hátha végleg eltávozol.
2.
Beszívlak, csak azért tartalak még magamon
Hátha teljesen belémolvadsz
S ha átvettem minden cseppedet
Majd én leszek, kibe belebújhatsz
S ha majd egymásba leszünk teljesen
Akkor majd újra megpróbáljuk
S addig tesszük, míg az életbõl
A halált kidobáljuk
|
|
|
- March 04 2008 07:23:12
Kedves Dániel, csodálatos ez a vers , egy remekmû, fejet hajtok: Ildi   |
- March 04 2008 08:32:07
Kedves Milosits Dániel!
Ez a vers azok közé tartozik, amihez én - általában így gondolom -, nekem szükségem lenne egy tolmácsra, hogy jobban megértsem! Ettõl függetlenül csodálatos gondolataid vannak, s hogy mi az összefüggés köztük, azt Te biztosan jobban tudod.
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
|
- March 04 2008 20:47:42
Köszönöm |
- March 18 2008 22:01:32
Drága Danim! Nem könnyû ám írni... Ami persze elõször nekem is szembeötlõ volt, az (amit te is említettél) a nagyon erõs vizualitás, helyenként szelíden egymásba fonódó képekben, helyenként az egymásnak feszülõ expresszívitásban. ízlelgetem még ezt a verset/verseket (?), mert nem könnyen emészthetõ, és talán ezért is nõ egyre jobban hozzám, ivódik apránként belém, ahogy minden nap egyre több sorát ismerem már, visszaköszön, mint egy jó ismerõs, s közben mégis mindig újat ad, mindig más "színeket fest". Ha még annyit szabad: a kedvenc részem a IV., mert életre kelti bennem újra a butho-dat, így a kettõ együtt alkot nekem egy rendszert, egymáshoz adva többet és többet.
Hát most talán, ez... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
