|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
A hideg csontig hatol,
Fájó lelkem szerteszét barangol,
Szívét ûzi õ örökké,
S tenné hû szerelmévé.
Nagyot dobban szívem,
Õt látván híven,
Vérem megfagy ereimben,
S látom magam üres szemeiben.
Jegesen nyújtja kezét,
Lehajtja könnyen fejét,
S fülembe suttogja,
Mily lenne ködbe borulva?
Csak ketten lennénk,
Mindent megtehetnénk,
Egymásért élnénk,
Egymást féltvén.
S mikor õszi madár szólal,
Várlak téged meghitt csókkal.
Karomba zárlak fájó rózsaszál,
S ringatlak téged lágy búzaszál |
|
|
- March 06 2008 10:17:02
A vers hangulatatetszik, De ha nem haragszol, meg kedves gnasir, szerintem maga az egész formai része nagyon erõltetett, a szólapcsolatokra,és a rímekre gondolok.
Neharagudj, de ezt muszály volt megírnom, a te érdekedbe.
Mert ha hagyunk ebbe az irányba elmenni akkor többet ártunk mint most ezzel én.
Tudom ilyenkor nagyon nehéz, mert mindenki úgy gondolja, hogy szépet és jót alkotott. De hidd el ha átgondolod és kicsit csiszolsz rajta sokkal jobb lesz.
Fel a fejjel mindenki így kezdte én is, talán még igy sem és még mozt is csak az elején tartok.
Szeretettel Üdvözöllek és ne add fel! Írjál sokat, gyakorlrt teszi a mestert. Marica |
- March 07 2008 18:33:21
Nem vagyok letörve. Bírom a kritikát, szeretem is. Én magam is kritikus ember vagyok. Szóval nem búslakodok, ne félj! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
