|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
Telihold ragyog az ég sötét homlokán,
szobámba kúszik sejtelmes félhomály.
Elúsznak a felhőn az álmok, emlékek,
csendet hallgat az ébredező lélek.
Álmomban éreztem, hogy mellettem alszol,
de búcsút int kezed a túlsó partról.
Marasztallak, ne menj el, maradj még kicsit,
-"Mennem kell", - szívembe fájdalom hasít.
Hiányzol, ürességet érzek legbelül.
a magányom komor gondolatot szül.
Ágyam szélén ülve rám talál a hajnal,
valóságba csöppenek gyűrött arccal. |
|
|
- May 11 2017 08:15:03
jaj, de fájdalmasan igaz a versed, drága Maria.
Szeretettel gratulálok: Mila |
- May 11 2017 10:00:42
Gyakorlatilag az álom, álomképzés emberi létezésbe ágyazott szerepét sem a tudomány, sem más - tudtommal - még nem tudta teljes bizonyossággal felfedni. Vannak róla elképzelések, de még mindig nagyon sok a kérdőjel: pl. miként és miből eredendően lehetséges, hogy halottakkal vagy netán teljesen "ismeretlen" emberekkel lépünk az álmunk során kapcsolatba, vagy járunk "ismeretlen" helyszíneken. Erről szól ez a vers, melyben nem érzek fölös szót, minden a helyén van, és olyan "szerényen", egyszerűen csak leírja az álmodó érzelmi állapotát, melyet ez a szituáció okozott. Gratulálok hozzá! üdv.: párducos/Árpi |
- May 11 2017 18:22:54
Kedves Mária !
Versed mint mindég meghatott,az érzelmes gondolatokat olyan gyönyörűen
formálod amihez szeretettel gratulálok
Tibor |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
