|
Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,199
Nem aktiváltak: 0
|
|
Kilépett, mint a mámor
a régi önmagából,
az összes csontja fáradt,
bicsaklanak a lábak,
fürdetném szeretetből,
kicsúszik a kezemből,
s nézem, mint bűnt a jámbor,
mi lett az én anyámból,
göcsörtös akáctuskó,
övé az összes bús szó,
vágyom, hogy megöleljem,
s nem éri el a lelkem,
horpadt magánya nyomja,
s engem görbít a gondja,
én félek, ő meg rémül,
vérem forrása végül,
míg egyszer égig felnő,
s beszippantja egy felhő.
|
|
|
- July 02 2017 18:05:58
Nagyon szép versedet szeretettel olvastam : Zsuzsa |
- July 03 2017 08:15:45
Kedves Mityka!
Átérzéssel olvastam szívhez szóló, gyönyörű versed, mert bizony, mindannyian ide jutunk, akik megöregszünk. Szerencsések vagytok Mindketten, hogy még egymásra tudtok nézni és segíteni az öregen.
Jó egészséget kívánok és türelmet a megváltoztathatatlanhoz.
Szeretettel: Viola |
- December 23 2017 10:33:40
Átérzem. |
|
|
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. March 28. Thursday, Gedeon napja van. Holnap Auguszta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|