|
|
H.Gábor Erzsébet
Szavadra szomjazva
Estéllik. Tárva az ablakom.
Langy a szél, dúdolva lengedez,
lágy dalát merengve hallgatom.
Lesz-e még szeretni alkalom,
ölelsz-e újra még engemet?
Becéz-e ujjaid bársonya,
vagy lassan engem is elfeledsz,
s eltűnsz, mint lépteink lábnyoma?
Hiányzol. Hol van a várt csoda?
Szavadra szomjazva, szenvedek!
Nem hívlak, nem kérlek, hallgatok,
dajkálva vajúdó versemet.
Ám, ha jössz, magamból úgy adok,
akár a tékozló gazdagok,
de koldus, többé már nem leszek!
2017.07.05.
|
|
|
- július 10 2017 21:43:27
Zsike,
tetszik ez a versforma, és te ügyesen alkalmazod.
Két megjegyzés csupán:
- lépteink lábnyoma = tautológia... Lépteink vagy lábunk nyoma elegendő
- Javallat: "De koldus MIATTAD nem leszek!" (Ennyi kérdőjel után legyen
az ember óvatos... 
Ölel: Dávid
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2019. április 19. péntek,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
Archívum
|
|
