 
Először is, ő a szimbólum,
légies, átlátszó vágy,
mindezek után anyag, lét...
csak ő tudja összekeverni szerepének tartalmát.
Tettei, hullámzó mozgások,
bája, arcjátéka olyan, mint a gésáké,
varázslatot alkot, fenségeset...
kezeinek szellő érintését álmodva.
Tekintete mély, végzetszerű,
szivárványhártyáján keresztül álmai nyomán lépked,
ha szerencsés vagy, és megvan írva,
barangolhatsz idejében, ha hosszabban nézed.
Ajkai hosszúkásak, húsos szirmokkal,
figyeled és érzed elvarázsol,
a valóság és a vágyaid között vergődsz...
hogy hogyan tudnád mézes virágát kiszívni.
Szép szülemény... érzékeli a láthatatlant,
megkülönbözteti a csillagoktól az illatokat, a földi eszenciákat.
és a meglévő létezőket...
Oly praktikus, mert tudja hová kell mindent pontosan elhelyezni.
Szemlélem a vágynak azt a kis részét,
mi a testem része, s ami lehetne benne eke.
Nem valóságos az elragadtatás,
amelyben nem feltámadni..., hanem az embernek meghalni lenne kedve.
Ő ezer évek óta ábránd,
az élet lényegét hordja, szüli,
mi férfiak mind az övé vagyunk... örök húsvét,
újjászületett érzés, és fizikálisan is kell őt szeretni.
|
|
