|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,201
|
|
Végzet
Hegyek között, fenyves tövében
Rejtőzik csöndesen, szerényen
Kis házunk lombtakart fala, —
Fölötte ott suhog a béke
Halk angyala. .
Soká bolyongva, számkivetve,
Lelék reá e kis szigetre
Hol — sok viharzó görgeteg,
Sok gyász után — most hű karodban
Pihenhetek.
Tán igy, e kicsi zúgtál rejtve,
A világtól is elfelejtve
A balsors nem talál reánk —
Sújtó kezével el nem éri
Kicsi tanyánk'!
De ah, mi bánt? — Szivem megrezdül —
A fenyves fátyolán keresztül
Valami rémes látomány,
Rút szárnyalak vadul mereszti
Szemét reám.
S ijesztőn csattogtatva szárnyát,
Körém veti sötétlő árnyát,
Amint lassan felém evez —
S ah, nincs előle, nincs menekvés —
A végzet ez!
A végzet, mely bölcsőmnél állott,
Kimondva rám a súlyos átkot:
— Részed legyen a szenvedés,
Üdvöd csak álom, s ezt kövesse
Zord ébredés!
Ám jöjj hát sors, hadd látom arczod,
Én fölveszem veled a harczot,
Gyáván nem hajtok én fejet,
Inkább élet-halál tusára
Szállok veled.
Nem fogsz velem elbánni könnyen,
Bár sajtolod keserves könnyem,
Bár vérig sújtasz, tépsz, gyötörsz —
Százszor sebezve — büszkén állok
Mig összetörsz!
Tudom, hogy végre széttiporva,
Megsemmisülten hullok porba,
Tudom, hogy vaskezed legyőz; •—
Elvérzem — jó, — de küzdve bukjam,
Miként a hős!
Békássy Helén ? - ?
Schicksal
In den Bergen des Pinienwaldes
es versteckt sich am Rand des Dorfes,
die belaubte Wand des Häuschens, –
und darüber rauschen leise die
Engel d’ Friedens.
Zu lang hab ich geschlendert, verbannt,
hab diese kleine Insel erkannt,
wo – nach stürmischen Unruhen,
nach langer Trauer endlich kann mich
hier ausruhen.
Ob hier im Tal mich verstecken kann,
nach dem ich so lang vergessen war,
ob das Schicksal in Ruhe lässt –
mit strafender Hand nicht hineingreift
in unser Nest!
Doch was stört mich? – In mein Herz kracht es –
durch den Schleier des Pinienwaldes
dort etwas Schreckliches sehe ich
ein hässliche Flügeltier warf wilden
Augen auf mich.
Und knatternd mit den Flügeln schlagen,
rundum mich wirft es dunkle Schatten,
‘d als er langsam auf mich banal –
ach, hier ist kein Entkommen, dass –
ist mein Schicksal!
Das Schicksal, der an mein’r Wiege stand
und das schweren Fluch an mir aussprach:
Du sollst im Leben nur Leiden,
deine Erlösung ist ein Traum, ‘d folgt
rau’s Erwachen!
Komm, Schicksal, lass dein Gesicht sehen,
ich werde dich ständig bekämpfen,
ich neige nicht feige den Kopf,
eher ein Kampf mutig mit dir, für
Leben und Tod.
Du wirst mich nicht so leicht besiegen,
obwohl jetzt meine Träne fliessen,
obwohl du schlägst, reisst ‘d quälst äusserst
hundertmal verletzt – steh auf, bis du
mich zerschmetterst!
Ich weiss es am Ende zerbrochen,
zerstört und an den Boden krochend,
ich weiss, am Schluss zahlt man das Weggeld;
ich blute – gut – aber ich kämpfe
wie ein Held.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
|
|
|
- August 25 2021 13:35:03
Köszönöm Manon, nálam néha, a szerintem megfelelő kép egy versemhez vagy fordításhoz, tövéb tart mint maga a vers megírása, vagy fordítása. Szeretem, és keresem is ezeket e régi verseket, mert ezek az életből, életről szólnak, és talán azért is azonosulnak sokan a szüvegével...üdv Tóni... |
- August 26 2021 20:48:07
Gratulálok
gyönyörű versedhez,
elismeréssel, tisztelettel.
jó egészséget kívánok.
Zsuzsa |
- August 28 2021 10:35:40
Toni kérlek, sikerült megint jól választanod...
Poétaöleléssel, barátsággal, elismeréssel: gratulálok!
KíberFeri  |
- August 29 2021 10:32:34
Köszönöm Zsuzsa, az olvasást, a hozzászólást és a gratulációt is...üdv Tóni… |
- August 29 2021 10:33:25
Köszönöm Feri az olvasást, a hozzászólást és a kedves szavaidat is...üdv Tóni… |
- August 29 2021 10:35:02
Köszönöm Melinda s kedves válaszodat...üdv Tóni... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 24. Wednesday,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
