Temessetek erdõ sûrûjébe,
Ahol fölém hajolnak majd a fák.
S bár a föld mélye magába zár,
A lelkem most már szabadon száll.
Fel a végtelenbe, hol nincsen határ,
Hol földi bánattól, nem kell félni már.
**************
Ritmusok
Dob dobban, dob dobban,
Azt mondja gyorsabban.
Éled a ritmusa szép halkan,
Szíved is dobban a dallamban.
Dob dobban, dob dobban,
Egyre csak lassabban.
Múlik az életünk oly gyorsan,
Eljön az idõ, és ellobban.
Magdileona - május 01 2008 15:51:11
Szomorú hangulatot festettél elsõ versedben... Másodiknak nagyon szép ritmusa van, címének megfelelõen. Ügyes, szép alkotások!
santiago - május 01 2008 18:26:21
Szép versek.
Üdvözlettel:santiago
sziszifusz - május 01 2008 18:42:39
Kedves zsuzsu! A temetõbõl jövök éppen, (majus 1-én ment el Apám, 84-ben)
Ott azt mondták, -nincs hely, az erdõbe meg aztán végképp nem lehet ilyent tenni, -eltemetni.
Úgyhogy, maradnod kell még.!
Szépek a versek!
