|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
Volt, s ami van
Voltam ifjú dalia, hû mosollyal arcomon,
Reszketett tõlem minden ártó démon.
Fájó szívekben utcaseprõ,
Odaadóan, s hûen szeretõ.
Voltam a soha el nem fogyó kalács,
Háznak süvegsipkáját ácsoló ács.
S voltam könyörtelen légkalapács,
Hogy ne legyen törhetetlen köd, s rács.
Szelek hátán bátran lovagoltam,
Lányok után nagy hévvel loholtam.
Tüzes vizet bíz, meg-megittam,
Olyankor is éreztem, s tisztán láttam.
Ám barátot soha cserben nem hagytam.
Volt, mikor tanítottam, neveltem,
Mindegyik lurkót szerettem.
S most? Öregszem.
A múltamból létezem.
Õszbeborult fejem,
Gyengébb már a kezem,
Nem szégyellem sem múltam, sem korom,
Nem kímélem sem derekam, sem karom,
Szorgosan, ahogy tanítottak, dolgozom,
Még mindig a felnövõ jövõért szorgoskodom.
Van, hogy rosszul érzem magam,
Mégis mindig kedvesen szól szavam.
Egykor a jövõ nemzedéket emeltem,
S most, a jelenbe, felejtve lettem.
Sok mindent teszek, s tettem,
Mit mások nem értékelnek,
Hozzászoktak, nem hiányolnak, elfeledtek.
|
|
|
- May 10 2008 11:28:47
Szép lett ahogy élted versben összegezted!
Azért a végét, azt, nem hiszem... |
- May 10 2008 19:47:25
 Biztosan van, akik hiányolnak. Csak néha nagyon nehéz észrevenni. Tetszett a versed. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
