|
Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
M
Lehetek redőny mögé bújó
félelem vagy kíváncsi szél a fákon,
bölcs próféták válaszára várva
karcolom sziklák komor arcát, |
|
M
Elfújta mind a szél
..... udvarlóid hadát,
akikkel éjszaka
..... vívtál meg sok csatát. |
|
M
Harag, fájdalom, reménytelenség,
elvesztett álom, hittelenség...
üres a szívem,meggyötört...
fáj a lelkem, darabjaira tört. |
|
V
Életed most megváltozik,kimondod a bűvös szót,
Hittél,bíztál álmaidban,felégetted a szépet,a jót.
Életednek legszebb napját,tudom nem így képzelted,
Fájdalom van a szívedben,nem lehetek a végzeted. |
|
M
ha feljebb jutsz a penge-sziklák
árnyéka úgy kacsint rád
ellenállni kékre törni tapos-
ni a nemlétező levegőt lapos
|
|
G
De egy alak még ott áll, a friss sírhantnál lágyan zenél:
Az én vagyok. Egy részem meghalt bár, a többi tovább él |
|
Sz
Szinponpás, csodálatos május
Gyere légy te a virágárus
Általad bont minden virágot
Gyere, színezd ki a világot |
|
Sz
Pro-patria szobor
emléket állítván,
mindnek, kik vérüket hazánkért áldozták.
|
|
Sz
I believed in your words
You broke my heart - that hurts
I haven't trust on you anymore
'Cause your love is just a lie, I know.. |
|
Cs
Hogy a tavasz
éltetője mindig,
az ősz sárgán
kényszeríti földig. |
|
Cs
Harmat szemeid közt egy szent titkot bújtattál,
S eljött az a pillanat mikor feltártad nekem,
Hallgatag ültél fiókos szekrényed mellett,
S azt mondtad: Anyának csillaga, múló az életem. |
|
M
És egyszercsak váratlanul,
Elébed toppan szótlanul
És megfogja a kezed,
Te becsukod a szemed |
|
M
Hallgat a fű egymagába,
Ha tudna ő sorba, állna.
Sornak soha nincsen vége
Mindig mondják, állj elébe. |
|
M
A kukorica nem ügyelt a babra,
de szárán tekerőzve futni hagyta,
az ráigazult, adózva a jónak,
míg egydallamú zölddé súlykulódtak, |
|
M
A Hold lágy köntösét
megoldja fent,
s ránk borul a békés
nyugalom, a csend.
|
|
M
A pogány korból nem sok emlék maradt.
Ősi magyar róvás írás még nem létezett.
De még ma is élnek a magyar népdalokban.
Népi szokásokban, népmesékben, rigmusokban. |
|
M
Keresed a mennyországot,
mert túlvilágon is, az Én gyönyörét várod
Mégis hűlt helyét találod |
|
M
Köd szürke homályban szusszanó a csend
Viharszagú leplet terít ránk az est
Szipog a természet, könnyezik a lét
Eső szitálja a lombos fák fejét. |
|
M
mint földre hulló zengő dallamok
úgy simul kezed, puha ívek felett
én a szemedbe nézve
látom az utat a teret,- |
|
M
Felelj, ki vagy, botor halandó, Földanya ifjú fia,
Ki alkonycsendes tükörvizem felkorbácsolni merted,
Ki azt vélted sóhajtani a kútkáván túl: Athéna,
S ki olümposzi álmomat csobbanó hangon felverted? |
|
V
Sötét bársonytakaróját borítja ránk az éjszaka
Vánkosán megpihen sorra az emberek hada,
Pillekönnyű álom,elnehezült testek,
Újraéled amit az álomvilág festett! |
|
M
Ne szidj úgy engem kisleány !
Ne mondd, hogy oly hűtlen vagyok !
Nem nagy baj az, ha néha tán
más lányokat is csókolok ! |
|
M
Alszik a város, még csendben pihen,
csak a madarak vidám éneke szól. |
|
M
Amikor a fények mind aludni térnek,
S méreggé válik a madarak éneke,
Hamueső zuhog az országok felett,
S gépmadarak szárnya se villant a kéknek.
|
|
H
Mondd,szerelmem, mit szeretnél?
Lágy bársonyban, puhán ébrednél?
Selymes, ölelő kar szerelmében pihegnél?
Egy tiszta tekintet hitében elmerengnél?
|
|
|
|
Ma 2024. April 18. Thursday, Andrea napja van. Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|