|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
 M
Folyik a víz a csapból,
Nem is víz folyik abból.
Érzet a végzet benne
Mintha semmi se lenne. |
|
 M
Óvjuk, vigyázzuk környezetünk.
Ha egy nap, mindenki csak egy kicsi
jót tenne érte.
A sok kis lépéssel, így válna egésszé. |
|
 M
Nyisd meg ajtódat kedvesem,
osszad meg vélem ágyadat !
Köntöst ledobva kis szívem
hancúrozzunk míg kél a nap ! |
|
 M
Lapu,linály,küskölc,lapolc,
menzafű és boszradály,
megplattyintott lukas lavorc
kágyilavlik orbaszály.
|
|
 M
Ma éjjel álmomban
csak veled táncoltam
testem a testedhez
szorosan simult |
|
 M
Az lettél, aki nem akartál,
Hogy befogadjanak, megszeressenek
Félsz az élettől
Mert félsz a bukástól |
|
 M
Tompa zaj.
Asztalra hulló könnyek koppanása.
Hallgatom.
Valaki saját sírját ássa… |
|
 M
ha bármely ágy vágya egy lenge lány
penge hideg az éj üres a lepedő
és a nő öle forró kimért talány
a takaróm karcos szúr és epedő |
|
 Gy
Most már nem fontos,
ami volt, elmúlt,
a rózsa-köd lehullt,
még az emlék se pontos.
|
|
 G
az ablakon beköszön a fény
és te elegánsan fekszel
mellettem. |
|
 G
Fagyott hó, csikorognak a szavak,
reccsenő faág fülemben a hang,
sötétben tapogatózom, mint vak,
értem kongott már a lélekharang. |
|
 G
Igen hideg van ma éjjel
Tudd, hogy fázom, nem csekélyen
Magam összehúzva fekszem
Egy kőpadlón, majd cselekszem |
|
 G
Téged látlak égen földön
Lagúnában, parton, öblön
Kopár réten, csillagokban
Velem lennél gondolatban |
|
 H
Katynnál megint aratott a halál.
Hol hetven éve már,
lengyelek tízezreinek vére
öntözte az orosz földet,
|
|
 Gy
Az életből álló apró darabkák,
Megalapozza az ember hatalmát,
Mit és hogyan élt át,
|
|
 Gy
Vad ló hátán száguld
a préri végtelenjén.
Vöröslő sziklák mögött
megbújik a nap.
|
|
 Gy
Álmok furcsa tengerén,
sóhaj száll az ég felé,
vágyak, kusza képzetek,
önmagamat kergetem.
|
|
 Sz
Egy szó mögé rejtőzve
Virágként kinyílsz
Mondat ruhád felöltve
Engem versbe írsz… |
|
 Sz
Porcukorfehér Tejút világlik a kozmosz
ámulatba ejtő díszletei pompájában,
végeláthatatlan jégszemcséit átjárja számtalan,
ábrándos, könnymarta szem írisze – |
|
 Sz
Amikor a madarak az égre szállnak,
szárnyai nőnek bennem a vágynak,
s arcomban hallom a hangjaikat.
|
|
 Sz
Vágyom arra,
hogy közelemben légy.
Bár érezném tested melegét.
Bár erös karodban tölthetném |
|
 Sz
Visszakacsint tyúkszemem,
Ez a cipő szűk már nekem.
Alig látok ki belőle,
Poros a szemem tőle.
|
|
 M
Patakra hajlik fák félkör íve,
vizén hattyúk s kiváncsi vadkacsák,
körötte zöld s vén fák odvas szíve,
odébb ezüst zubogón fut tovább.
|
|
 M
Álmaim szárnyán, messze elrepülve.
Szabad vagyok, végre oly szabad! |
|
 M
Más ez a Nap,
másabb, mint a többi,
nem nagyon vártam még,
ráért volna jönni.
|
|
|
|
Ma 2024. April 18. Thursday,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
