|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
 M
Elmegyek a temetőbe,
virágot viszek sok sírra. |
|
 A
Létezésem
nyugtató
gyógyszere:
|
|
 M
Elszakított tőled az élet végleg.
Lehet így kellett lennie, de mégis,
még élek, él bennem édes emléked.
Ezt nem veheti el tőlem senki sem. |
|
 M
Ha majd egyszer tényleg
elhagysz!
érezni fogod az
ezüst hűvösét. |
|
 A
Erdőn át bolyongtam,fából friss hajtást vágtam
Szine földies,kiszáradt gyönyör.
Mintha ajkáról hallanám lágyan
|
|
 M
Minden..., mi élet,
minden..., mi szép,
és ami jóság...
általad él. |
|
 M
S míg mosolygott, csak mosolygott,
Vén Boróka néne,
Kis boltocskája padlásán
Feléledt a mese, |
|
 M
Adj esélyt magadnak, hogy esélyt adhass másoknak,
Adj esélyt álmaidnak, hogy azok valósággá váljanak.
S adj esélyt nekem, hogy megismerhesd mi bennem él,
Tedd, azt örökkön mit mindig is szerettél. |
|
 M
Álmodik még a szív,
hogy megzabolázhatja megátalkodott énedet,
s elmond oly sok fohászt éretted. |
|
 A
Szeretetet adnak,
cipelik a terhet,
tőlük tanultuk
az édes anyanyelvet.
|
|
 H
Gyülekeznek a gimiben,
Szép és nagy nap a mai,
Ballagás lesz, arra jöttek,
Végzősök rokonai. |
|
 A
Szeretnék szerelemmel szeretni...
Újra karodban csendben megpihenni...
|
|
 M
Figyeltem, ahogy összegyűlnek a cseppek,
S ha már elég nagyok, lassan útra kelnek |
|
 M
mécsvirágok
helyett
szívmécs
világol: |
|
 A
Remények
születnek,
halnak
meg,
|
|
 H
Nézd az arcom, nézd
Rajta boldog holdsugár,
Mely újra írja néked, s nékem,
A tengernyi érző éjszakát!
|
|
 H
Báthory István Erdélynek fejedelme,
Miután a lázadásokat sorra leverte,
Békés Gáspár menekül, birtoka marad,
Mint fő lázadó kegyelmet nem kaphat. |
|
 H
Tekinteted távolba merülő csillagokba néz.
Visszaemlékszik múltra,melynek fájdalma a holdban ég. |
|
 M
A kihűlt szerelmek templomában állok,
Mit szívembe ácsolt tűnő emlékezet,
Elősereglenek az eltemetett álmok,
Suhogó sodrásuk oltár elé vezet. |
|
 H
Tekeregjetek
és el ne tévedjetek
vissza jöjjetek.
|
|
 H
Árnyék életem perceit veled fölváltja
a régen szomjazott boldogság.
Igaz szemeid gyémánt ragyogása
óceáni habokban született megnyugvás.
|
|
 A
Szédít, repít, már szinte fáj.
Zöldülő mezők látványa simogat,
Hatalmas táblákban, sárgán virít a repcevirág... |
|
 H
Nem jóval kecsegtet engem
Beszélgetésünk, amelyben
Tudom, nyelved minden hangja
Bántó, minden a haragja.
|
|
 A
Bennem nőttél,oly élő vagy,
Amilyen hervadt bánatos vagyok,
Várlak mint barlanglakó
Légy úrnőm,rabommá tennélek téged...álmodok.
|
|
 M
Tollamat szegre akasztom, nem kell már.
A versírást immár eltemettem.
Más vagyok már, mint ki régen voltam.
Írjanak már mások énhelyettem. |
|
|
|
Ma 2024. April 18. Thursday,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
