|
Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 0
|
|
D
Nem félek, csak féltelek,
Örökre elveszítelek.
Könnyezem...
|
|
D
Setét felhõk közelednek
Beborult az ég
|
|
D
Megáll az idõ,
Boldogságot volna élni jó, |
|
D
A tavakon nincs már jég
Nézd!
Az ég már mennyire kék
Nézd!
|
|
D
Tûz r11; barna hullámokon virrasztó
TÛZ
térj meg oltárunkra |
|
D
Kiszáradt ajkamhoz sem ér egy másik ajak,
Mely eget rengetõen csókolna úgy,
Hogy azt kérném tõle, sose hagyja abba. |
|
D
Vagy ülni egy
szokott szobában
és a tornyosuló
idõn eltûnõdni....
|
|
I
Belém kövült kimondatlan szavak
Vajúdva szülöm, végre kimondalak. |
|
I
Kérlek, ne hagyj itt, ne hagyj egyedül,
Mosolyom csak a megfagyott pillanat; |
|
I
Hosszú még az út, amit meg kell tennem,
De hiába már, elvesztettem. |
|
I
Arra gondolok,
Ahogy a szín kikönyököl
Az íriszekbõl
|
|
I
Rájöttem: újra meg kell tanulnom beszélni.
Néhány dolgot alaposan elfelejtettem... |
|
I
Árvíz köszöntött be
Hozzám a minap. |
|
I
Csodás vagy.
Szemed égkék, szikrázó. |
|
Szorosan, rajongva magamhoz ölellek,
Érzem, tudom, most is ugyanúgy szeretlek!
C |
|
És elvoltam a zajtalan csöndben
létemet cipelve a jelenbe,
C |
|
Ennyi voltál, egy elsuhanó mesealak,
C |
|
Ha becsukom a szemem, csak rád gondolok,
C |
|
D
Hûvösebb szellõ fúj,
kisebb lesz a cici,
mért jössz egy trikóban
az utcára, -Mici?
|
|
D
Lánykarcsú hold fénye,
Égbolt múló szürkesége |
|
D
Nem volt senki, ki komolyan vett volna,
Tollam farkasként üvölt fel a Holdra.
|
|
D
Elmegyek, mert szeretlek, s jobb lesz így talán,
Ennél az életnél, tudom, jobb a halál!
|
|
I
Meghajolt szomorúfûz tested,
mi annyiszor sátrat bontott nekem, |
|
I
Szorítottam karomba zárva,
Inas megfeszült testedet, |
|
T
Dohány füstje tajtékból száll
Hintaszékbõl nagyapó feláll. |
|
|
|
Ma 2024. April 17. Wednesday, Húsvét, Rudolf napja van. Holnap Andrea napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|