|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
Ha majd a magány suttogó szaván,
gyöngyöz? könnycseppek hullnak,
V |
|
Látod, még mindig itt vagyunk,
de már emlék vagy csupán.
V |
|
Füst lengett ég felé, könny?, szürke, puha kéz,
mely ujjait lassan gomolyogva tárja szét
V |
|
Kérlek, bocsásd meg hazug ajkam, így már,
...-Halott menyasszonyom, -Hamvas cigánylány!
V |
|
Azt hiszed értesz mindent, amit Isten rendez.
Szívemben lüktet, érzem mit Isten rendelt.
v |
|
Emlékszel? Mikor az id?-tó vizéb?l
próbáltunk lopni édes perceket
V |
|
Mesélj a napról, a virágról, a csodáról,
mesélj most nekem az életr?l magáról.
H |
|
Minden porszem egy h?s csók
Dóra és Pisti együtt jók
H |
|
 T
Csak egy kicsiny szoba, bútorral teli.
Két ágy, egy szekrény, asztal, két hokedli.
|
|
 T
Levél-csónakot ringat a tócsa,
|
|
eltaszítja t?lem a két kezemben
fogva öleltet.
H |
|
Bocsáss meg kérlek Anyám,
de féltelek!
H |
|
Nem sírtam, mert el nem hagytál,
s aki azt mondja, nem vagy már, hazudik.
H |
|
Körülötted jó barátok,
Az igaz szívet megtalálod,
H |
|
Barátság születik az élet leple alatt,
ledöntve ezzel egy régi kemény falat.
V |
|
......az üveghegyen túl
egy másik dimenzió
V |
|
Akkoriban nem volt járm?,
Csak a postakocsi,
V |
|
Az élet zongoráján játszunk dallamot.
Mikor szomorúan mélyek az akkordok,
V |
|
Anya, ha nagy leszek favágó leszek,
megkeresem neked a leggyönyör?bb fát,
V
Az ünnepekre való készül?dés jegyében, többek tetszésére,
emeljük ki e verset a szürke mindennapok hétköznapiságából
és érezzük át mondanivalójának nagyszer?ségét és szépségét!
(Tibor) |
|
Oly könny? kimondani:
Feladom.
V |
|
 T
Bennem élsz minden pillanatban,
Látlak ezernyi változatban
|
|
csillag leszel majd,
várnak az angyalok.
V |
|
 T
Ahogyan a világítótorony fénye
Lágyan a jeges óceánhoz ér
|
|
 T
Parázs léted, folyton szunnyadó t?z
|
|
 T
Haldoklik a falon az óra,
pálcikáin lassan vánszorog |
|
|
|
Ma 2024. April 20. Saturday,
Konrád, Tivadar napja van.
Holnap Konrád napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
