Lena Belicosa: Macskaszerenád
Írta: lenabelicosa Dátum: Február 02 2010 18:22:28
"Ujjgyakorlat" egy hajnali történés indíttatására
Lena Belicosa: Macskaszerenád
Hajnal van, még mindenhol csend honol, a szomszédok sem csapkodják az ajtót, hiszen még haza sem ért munkából az „éjjeli pillangó”. (A szállodában az idény kezdetéig, csak prostik és hozzánk hasonló csórók húzzák meg magukat, mert itt nincs rezsi.) Már lement a Telehold három nappal ezelőtt, azonban még mindig érezteti a hatását. Felriadok, a matrac teknője szinte kidob, amikor éles hang hasít az "éjszakába", mert itt az öt óra még annak számít. Először arra gondolok, hogy valahol élesen felsírt egy gyerek, aztán tisztul a hallásom, és rájövök, hogy csak a macskák szerelmeskedő hangjait hallom.
- Már megszokhattam volna! - hasít belém a gondolat. A szigeten töltött egy év alatt nem volt olyan hónap, amikor az itteni cicák ne párosodtak volna. Lehetett január, május, július, szeptember, december, úgy látszik, itt minden időszak megfelel ezeknek a nagy vággyal élő négylábúaknak. A tavalyi és a mostani szálloda ablaka is a belső udvar felé néz, és így ez igen hangosan hallható. Az itteni cicáknak ez az örömódája sokkal mélyebb, mint amilyen Magyarországon, vidéken hallható. Mély torokhanghoz hasonlító, aztán a távolban rázendít egy vékonyabb, magasabb hang is. Aztán még egy és még egy. Ez már kész kórus! Felülök az ágyban, és nem tudom, hogy a fülem dugjam be, vagy nyissam ki az ablakot és zavarjam el ezt a rezes bandát.
A fiúk alszanak, a fáradtságtól reggelente alig tudnak felébredni, nekem viszont most nagyon bántotta a fülem.
Azután olyan élményem lett, ami megint érdekes, tanulságos. Elkezdtem magam reikizni, és most a fülemre koncentráltam. S egyszerűen nem hallottam egy jó ideig a macskazenekar decibeljeit. Mintha felülemelkedtem volna a hangokon, és egyfajta nyugodtság érzés lett rajtam, és sikerült visszaaludnom, mert legközelebb csak a telefon, ébresztő taktusaira riadtam fel. A macskák azonban nem nyugszanak, várható, hogy még néhány éjjel igencsak hallom majd a kéjben fürdő cicusok mámorban úszó skálázásait. Hajrá spanyol cicák! Csak azt tudnám, hogy hol vannak nappal, mert egyel sem szoktam találkozni?
- Persze tudom, nagyon is tudom! Ibiza az éjszakai életéről lett főképp híres, vagyis itt az emberek reggelig buliznak, nappal pedig alszanak, mint a vámpírok.
Ezen hős szerelmes cicák sem akarnak lemaradni az emberektől, naná, hogy nem! Talán úgy gondolják, hogy még jobban is bírják a tivornyát, mint a turisták, mert ugyebár azok csak a szezonban vannak itt, bezzeg ezek a szerelemre éhes, vágytól tüzelt ibisenco macskák az év minden hónapjában játszadozhatnak egymással, és bizony meg is teszik, ha már a "Buli szigeten" élnek. Szóval nappal biztosan alszanak valami félreeső helyen, és erőt gyűjtenek az újabb éjszakai hancúrozáshoz, arra gondolva: - majd mi megmutatjuk a világnak, hogy mi vagyunk a legjobbak! – Talán még a Rekordok Könyvébe is bekerülhetnének – futott át az agyamon.