Ars poetica
Írta: iytop Dátum: Január 19 2016 08:54:59
H
Én nem írtam semmit...
papírra helyeztem a cigaretták füstjében,
és gyermekéveim szekerével firkáltam
térdre hullt embereket.
Teljes hír
Én nem írtam semmit...
papírra helyeztem a cigaretták füstjében,
és gyermekéveim szekerével firkáltam
térdre hullt embereket.
Mély nyomokat hagytam a papíron...
a holttesteket egyik temetőből a másikba hurcolom.
Istenem, még a kenyerem is fél tőlem,
elszalad, mert ilyen a vérem.
Mennyből az angyalom, add nekem azt a szót,
amelyikkel ölni és feltámadni lehet,
körmeimmel a falakba vájok,
nőim méhébe beültetem azt a szót és - gyermeket várok ...
Háborúba nem mentem,
ritkán szikrát hajíított elém a sötét éj,
csak azért, hogy sötétebb legyen a személy.
Nem írtam semmit...,
csaka Jóisten írt egyszer,
születésemmel,
amikor az alfát és az omegát rám tette áldott kezeivel.