LÉLEKR?L LÉLEKRE 2/12
Írta: LouisdelaCruise Dátum: July 22 2007 11:43:01
Igéz? tekintet rabul ejt, nap, mint nap,
Már megint varázslat, élet, el nem hamvad.
Teljes hír
LÉLEKR?L LÉLEKRE, ÁLOMRÓL ÁLOMRA
Louis De La Cruise
II. rész
XII. ének
Nap, hanyatlón bukik, s hideg est leszáll,
Keskeny fogyó holdsarló, mi holnap sötétre vált.
Jajgatva csuklik hangod, nem hall süket lélek,
Néma álom, szíved zakatoló, lassan öl? méreg.
Fojtogat egy lény, mérges buja csókja,
Szívem haragos, életeknek tékozlója.
Álmot látok, másvilági dermedt éjben,
Egy boszorkány létet lop, ördög, perzsel? tüzében.
Régi rossz életét eldobva, szepl?tlenné válik,
Képzelete buja, ruhája hófehér, ?, sz?znek látszik.
Tetsz? új élete, lágy simogatása érzékeinek,
Míg szívedben, haláltusa, s dermedt félelmem.
Ölelése fojtó, lehelete hideg, vért fagyasztó,
Szemében érdekes t?z, forróság jégcsapból.
Gyomrod, mit szorít, s belülr?l égetve mar,
Leterít, s életer?d szívja, hogy sírod majd eltakar.
Hideg van, fázol, s megbénulva fekszel,
Sötétb?l, vakító fényt látsz, árnyéksereggel.
Angyal, ki föléd hajol, s csókja szádra tapad,
Érzed testedben szétáradó, jeges áramlat.
Élettel tölt fel, s hívogatón néz reád,
Nyújtja kezét, majd vinne odaát.
Kikövezett ösvényen hideg szobrok sora,
Lélek nélküli, színtelen, szürke sok csoda.
Lábad más parancsnak, visz ismeretlenbe,
Míg hirtelen válladon, kezet érzel, remegve.
Hátra pillantanál, de nem enged angyali tekintet,
Így magadba nézel, s vársz reménységet.
Kérésed, mi utolsó e világon, hogy szomjadat oltsd,
Kiszáradt torkodnak, h?s patak vizéb?l, egy korty.
Tükrében, dermeszt?n látod, ki áll mögötted,
Harcedzett derék hajadon, kisírt két szemmel.
Hölgy, kit nemzett élet, s járt gy?ztesen poklot,
Varázslat, mit léte tesz, gy?z sok gonosz dolgot.
Ura sötét éjnek, s lidérces mennyországnak,
Árnyéknak és azon-túli tükörvilágnak.
Érzed erejét, mi bátorít, s rád parancsol,
Állj meg, engedd kezét, távozz e angyaltól!
Te véred, mi enyém is, b?völet hálója,
Atyám, ki vagy, jó lelkeid tékozlója!
Vess pillantást világra, szeretteid körötted,
Új léted nem hamis, egy varázslat gyötört el!
Fény dereng, s látok sok szép alakot,
Élni szeretnék közöttük, még nem kérek sírhantot!
Lágy nesz száll, ölel? hitves csókja,
Teste melege, halk zeng?, becéz? szója.
Suttog füledbe csókot, szeret?n hívogat,
Kéjesen fogad lelke, csendesen símogat.
Szabad madár, mi égbe száll szelíden,
Röpte társat talál, így dalol serényen.
Világ, mi körötted forog, s nem vár enyészet,
Boldog mindennapod, ragyogó dicsfényed.
Álom, mi változtat emberré, tisztítót?z,
Vésett emlékeid, íratlan, jöv? hírnökéül.
Szemed világa, mi árult téged mindig el,
?szinte pillantás, az igazmondó, tiszta jel.
Halk kopogást hallasz, kislakod ajtaján,
Álmosan kinyitod, s el?tted egy szép leány.
Szeme ismer?s, tükörként ragyog,
A világot hozta el neked, angyalod.
Hét szép és tíz rút esztend?, kín lelkednek,
Míg emléked gyötör, életre segítetted, e gyermeket.
Régi éned, manósereg tagja, lát nemest,
Amazont, ki vagyont vesztett, tömérdeket.
Hitves, ki ölel titeket, s szeret önzetlen,
Sirat régi életet, mi hanyatló történelem.
Szép kishölgy, ki édesanyja oldalán,
Nemesi sarj, ?se neve, csorbult kopjafán.
Eljön tavasz, sok-sok emberölt?,
Történet kezd?dik, mindig elölr?l.
Vágyak, álmok, természet csodatára,
Erd?k, rétek, ragyogó vadvirága.
Kecses röpt? pillangó, mi finom port hint,
Édes nektárt gy?jt, s feléd varázspálcát int.
Igéz? tekintet rabul ejt, nap, mint nap,
Már megint varázslat, élet, el nem hamvad.
Erd?ben jársz, hol madárfütty szól,
Suttogó falevél, nesz, s zörg? bokor.
Halk sírás, mi megüti éber füled,
Kis állat, eb sír, ki kéri jó lelkedet.
Ragaszkodó kis lét, de még, mit nem tudsz,
Kiben régi szerelmed lelke, titkon meglapul.
Új varázslat, mit elregél, új történet,
Következ? ének, mesél? sorai, teérted.
20060512
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!