A Tiltott Város
Írta: zsuzsu Dátum: August 25 2008 04:02:35
H
Yongle császár volt, aki parancsba adta valaha,
Hogy a régi Peking közepén épüljön majd fel,
A kilencezer-kilencszáz csarnokú, csodapalota.
Teljes hír
Csing és Ling, a Tiltott Városról olvas
Yongle császár volt, aki parancsba adta valaha,
Hogy a régi Peking közepén épüljön majd fel,
A kilencezer-kilencszáz csarnokú, csodapalota.
A tudósok összeültek, tanakodtak, tervezgettek.
Kérdezték a szelet, vizet, mindenféle õserõket.
Remélve, hogy az istenek küldik majd az égi jelet.
Messzi földrõl, jégen húzva, kõtáblákat hoztak oda.
Vontatta egy egész ménes, amíg végre odaértek.
Faragták a gerendákat, a sok díszes pagodának.
Épültek a pavilonok, ligetek, kertek, s a csarnokok
Harangtorony, dobtorony, és fel-lefutó lépcsõsor.
Így telt az évek sora, s kész lett a császár városa.
Délen, a Világosodás kapuját lépte át az érkezõ,
És a Mennyei Békesség Kapuja, engedte ki õt.
Nyugaton, ablakszemek, kémlelték a kéklõ eget.
Keleten, harangok szóltak, ha eljött a reggel.
S miután az égen, útját róva a Nap átballagott,
A messze hangzó dobok, hangjára búcsúzott.
A palotában számtalan terem, csarnok, pagoda,
Mindegyiknek tetején, kilenc cserép állatfigura.
S a császársárga tetõkön ragyogott a nap sugara.
Ámulatba ejtették az érkezõt a hatalmas terek,
És a virágokkal, s fákkal beültetett, kies ligetek,
Ahol a császár és családja néha megpihenhetett.
A kertjében csobogva szaladt, az Aranyvíz patak.
Vize fölött, öt jáde híd ívelt át a partok között,
S mellettük, egy- egy bronzoroszlán õrködött.
A Földi Világosság Terme, mindközül a legszebb.
Körül, aranyozott oszlopok végeláthatatlan sora,
És a közepén állt a császár híres Sárkány trónusa.
Nem látott szem, soha ilyen pompát, gazdagságot,
Arannyal átszõtt, leomló selyem, és brokát ruhákat.
Szállt, a füstölõk édes illata, a falakon lampionok sora.
A trónusán ült az életnek és halálnak korlátlan ura,
Ki szólni kívánt hozzá, annak földig kellett hajolnia.
De a nép, egyszerû halandó fia, nem jutott be soha.
Ma még õrködnek a tízméteres, égbetörõ falak,
De nyitva áll, súlyos kapuja, s bárki beléphet oda.
És titkos szép meséket mond, minden zegzuga.