Álombeli randevú
Írta: Adry Boszy Dátum: September 05 2008 17:26:06
T
Alszom. Álmomban zord hegyek felett könnyedén szállok,
Követem az utat, melyet mutat egy lobogó égi zsarátnok.
Teljes hír
Álombéli randevú
Alszom. Álmomban zord hegyek felett könnyedén szállok,
Követem az utat, melyet mutat egy lobogó égi zsarátnok.
Repülök. Elmegyek a törékeny kristály képzelet határain túl,
Messze a rideg valóságtól, ahol értelmetlen háború dúl.
Jégszínû tiszta tóhoz jutok, hol a napsugarak megtörnek,
S folyékony aranyként a kék mosolygós vizében elmerülnek.
Gyémánt tükrében látom annak a lánynak az arcát,
Ki egykor én voltam, de a derengõ jövõ már átformált.
De nem vagyok egyedül, élesen, tisztán mindenemmel érzem,
Nem kell látnom, tudom, hogy Õ az, aki most eljött értem.
Nem szólok, a szavak csak feltépnék a lehelet fátylat,
Melyet a pillanat köré szõtt szorgos pókként a varázslat.
Az érzések súlyától, mint vízen a fény, én is úgy reszketek,
Csak ezért jöttem ide, erre vágytam, s most még sem merek.
Én hívtam, szinte tébolyultan vágytam rá, hogy így legyen,
S most még is lenézve, tükörképként látom, hogy könnyezem.
Megfordulok, s hirtelen az Õ smaragdszemével látom magamat,
Zölden lángoló tekintetétõl megszilárdul bennem az akarat.
Elmosolyodik, s ajkán ott van minden édes ígérete a világnak,
Minden valaha vágyott ábránd, mit halandó csak kívánhat!
Már nem félek, helyette hozzásimulok követelve és vágyakozva,
Behunyt szemmel, csak parázslóan izzó, érintésére vágyakozva.
Ahogy selymesen erõs karját lágyan, védelmezõen körém fonja,
Szívembõl elfújt fellegként repült el az élet minden gondja.