Emberek
Írta: reitinger jolan Dátum: September 15 2008 09:25:13
H
a lomb zöldbe duzzad
kérgébe harapást varr az idõ
Teljes hír
a lomb zöldbe duzzad
kérgébe harapást varr az idõ
a légbõl kihull riadt arcuk
magasztos szavak formákat dagasztanak sárból
rájuk dobálják
csöndes terhét viszi az áradat
néha megáll felettük a lenge szél
futóhomokot hord szemükbe
és az élet lassan fájni kezd
mondják:
" ...gyõzelem, ha van, de nincs akinek megadjam magam..."
a virágok kelyhén kicsordul a várakozás
súlyként rájuk esik a végzet
elmossa õket az elfolyó idõ
nem tehetnek magukról ...
befonták õket egy testbe
réseken át lesik létük lobbanását
Krisztuskereszt áll szomjasan az út mentén
fohászaikban hiába kérdik
a fûszálat miért faragtad hegyesre?
(idézet: Latinovits Zoltán, Ködszúrkálók)