Nézve az Õ szemeit
Merengõn álmodok.
Két szeme tükre világ,
Ahol nem jártatok.
Tollam, alatta papír,
Szobámban füst-gomoly,
Táncolón, karikázva
Bizakodva bomol.
Gondolatom hadai
Keringnek benn feszült.
Látni elõttem éled,
Szemed könnyében ült.
Mondani, ezt akárhogy
Dunában gondola,
S én, ha leírni tudnám,
Najád nimfák hona.
Nappalokon, s örökké,
Egy ál csillám marad
Négy szemünk között csupán,
Örökkön megragadt.
Baranyi Geri, 2008