Kurt Cobain
Írta: WDKriszti Dátum: September 28 2008 07:39:15
M

Egy mítosz, egy legenda,

Ki hangjával hatva,

Rám, rád, s mindannyiunkra,

Teljes hír


Egy mítosz, egy legenda,

Ki hangjával hatva,

Rám, rád, s mindannyiunkra,

Jó volna, ha még alkothatna.

De elszólította õt az Úr.

Ujjai által már nem pendül meg a húr.

Õ ki belénk szorongókba lelket öntött,

Õ ki megdobogtatta a szívünket,

Ki által boldog volt lelkünk,

S öröm töltötte el a szívünk.

Hangját többé nem hallja senki,

S szívünk is csak néha nyílik ki,

Hogy befogadja erõtadó szavát,

Mikor hallgatjuk a kazettáját.

Mióta eltávozott közülünk,

Megszünt életünk

Értelme,

Mit fel nem foghat elme.

Miért? Miért kellett neki e út?

Hisz minden más kiút

Hibás talán,

Egyen kívül, mit választott?

Mivel rengeteg rajongójának fájdalmat okozott.

Neki így volt jó,

Hiszen minden gondot megoldó

E döntés.

Csak egy lövés

És kész.

Várja már a túlvilági lét,

Mi minden örömét

Jelenti már néki.

Az Isten úgy tesz, ahogy kéri,

Ezért sokkal jobb ott néki.

1994. április