CCLVII. szonett
Szívem hozzád húz, drága vagy nekem
S mind' egyre többet kíván belõled;
Már kevés a szó, s még kevesebb a jel, -
Már kívánom az érintéseidet!
A szavak tiszta, szabad áramlását,
A derûd, mosolyod, tested illatát;
A hangod lágyan búgó dallamát,
Léted minden percét s pillanatát!
Nélküled csak egy költõ vagyok,
Ki napjait már lázas kínjában él
Csak kérlek, adj, csak egyetlen napot,
Hadd csillapodjon e heves szenvedély!
- S talán nyugszik vérem, míg ölelve tart, -
Karjaimban, - kérlek, add nekem magad!
20080901
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!